A felébredés egy csoda, de nem úgy, ahogy te gondolod!

2021.04.04

Tavaly nyáron Párizsban jártam. Mikor kiderült, hogy a hétvégét ott tölthetem, nagyon nagy várakozás volt bennem a város iránt. Mert mindenhonnan az áramlik felénk, hogy Párizs milyen gyönyörű. Valami csodára számítottam, valami olyan különlegességre, ami extázis állapotot fog belőlem kiváltani. Valahogy azt gondoltam, hogy Párizs egy makulátlanul tiszta, romantikus hangulatú kis utcácskákkal, összebújva sétáló párokkal, padokkal, lenyűgözően régi és hangulatos épületekkel, az égbe magasodó Eiffel toronnyal, és valami emberközeli, meghitt, szívbemarkoló látvánnyal fogok szembesülni.

Nos, Párizs teljesen más. Abszolút lenyűgöző, csodálatos, és bámulatosan szép, de nem úgy, ahogyan én vártam. A város monumentális, az épületek nagyok, az utcák szélesek, a terek óriásiak, és mivel minden nagy, hozzájuk képest az Eiffel torony nem olyan égbeszökő. Sokszor ki se látszott a többi ház közül. Nagyon-nagyon aprónak éreztem magam, mert minden olyan nagy, széles, magas. A diadalív is, mikor ott állsz alatta, óriási, de mivel egy hatalmas körforgalom közepén áll, és a körforgalmat körülölelő épületek is magasak, a tetejéről vagy messzebbről már nem extrémen letaglózó. Hogy az Eiffel torony is csak egy halom rozsdás vasdarab. Hogy Napóleon sírja is monumentális, de nem igazán szép. Hogy a Sacré Coeur bazilika csupán száz éves, hogy a Notre Dame templomnál láttál már szebbet. Ennek ellenére minden tényleg lenyűgöző, de nem úgy, ahogy vártam.

Nos, vajon Párizzsal volt a baj, hogy "csalódást" okozott? Persze, hogy nem! Az elvárásaimmal volt baj! Mivel mindenki azt beszéli, hogy milyen nagyszerű, olyan szintre növekedett az elvárásom, hogy azt beteljesíteni lehetetlen volt.

Ugyanez a helyzet a felébredéssel is. Már nagyon sokat hallottál róla, hogy milyen csodálatos dolog. És már olyan elvárásaid vannak emiatt, hogy azt gondolod, hogy minimum Istenné válsz, amikor megtörténik veled. Hogy minden egycsapásra csodaszép lesz, meggyógyulsz, gazdag leszel, mérhetetlenül boldog és népszerű, és végre mindent elérhetsz az életedben, amit akartál. Rögtön, most, azonnal.

A valóság azonban az, hogy a felébredés tényleg egy csoda, de teljesen máshogy, mint ahogy várnád. Valójában a leghétköznapibb dolog, ami történhet veled. Csak annyi történik, hogy végre meglátod, hogy te nem a test vagy. És meglátod azt is, hogy maga a világ, úgy ahogy van, az a csoda. De a felébredés, mint esemény, semmi extra. A felébredés pillanatában nem gyúlnak fények, nincs tüzijáték, nem nőnek szárnyaid, nem tűnsz el, semmi de semmi nem történik. Ahhoz hasonló a dolog, mint minden reggel, amikor kinyitod a szemed, és meglátod a világot. Csak most a felébredés pillanatában meglátod az igazi világot, azaz a valóságot. Minden ugyanolyan marad, de már látod az egész igazi működését. Hogy az egész egy teremtett "dolog". Hogy te is egy teremtett "dolog" vagy. Ennyi történik csupán.

De ez a semmiség, valami elképesztően nagy békét teremt benned. Mert úgy érzed majd, hogy végre hazaérkeztél. És tényleg.

Attila