A felébredés menete

Kedves Attila

Írtad nekem az egyik üzenetedben, hogy "ez egy nehéz folyamat es hogy bírjam ki bármi áron" később sokkal jobb lesz...kérlek írnál par dolgot a nehézségekről, amiket te átéltél, sokat segítene....előre is köszönöm 🙂

P.Z.

Kedves Zoltán

A felébredés keresése nehéz folyamat.

Amikor már rádöbbenünk, hogy a fizikai világ, amiben hittünk, azzal valami baj van, amikor már valahogy nem tűnik valóságosnak a világ, ekkor mintha kihúzták volna a lábunk alól a talajt. Minden bizonytalanná válik. Összeomlik a munkában, a párkapcsolatban, az egészségben, a világban a hitünk. Hiába erőlködünk, mindenhol idegennek érezzük magunkat. Tehetetlennek tűnünk, megteszünk mindent, mantrázunk, teremtünk, meditálunk, nem gondolunk rosszra, olvasunk spiri könyveket, nézünk videókat, járunk szangákba, de valahogy egyfajta zaklatottság van rajtunk. Azt érezzük, hogy valami nem stimmel. Valami nem oké a világban, valami nem oké velem. De egyszerűen akárhova fordulunk, nem jutunk előrébb. Nem értjük igazán a tanításokat, nem hoz békét nekünk. A barátaink nem értenek minket. A családunk furán néz ránk. És azt érezzük, hogy nem vagyunk a helyünkön, hogy minden zavaros.

Ez szinte mindenkinél így történik. Nézd meg Adya, Tolle, Mooji beszámolóit erről az időszakról. Mindegyikük azt mondja, hogy teljesen elveszettnek érezték magukat.

Majd utána megtörténik velük a felébredés.

Ez azért van, mert a felébredést nem lehet erőből elérni. Mert nem az elme éri el a felébredést. Nem tud az elme annyi erőfeszítést tenni, hogy felébredjen. Mert a felébredés az elmén túl van. És az elme nem tudja meghaladni önmagát.

Tehát ez az időszak azért szükséges, hogy az elme feladja. Hogy összeomoljon. Hogy eljusson oda, hogy hiába tesz meg minden erőfeszítést, egyre csak rosszabb minden. És minden kezd összeomlani. Ez az időszak amikor minden egyre rosszabbá válik. Úgy érezzük, hogy összedől a család, az egészség, a munka, a párkapcsolat, a minden.

Aztán lesz egy pillanat, amikor az elme már annyira elveszti a kontrollt, hogy az önvaló kiviláglik mögüle. És akkor történik meg a felébredés. A felébredéskor az önvaló ébred rá önnön magára. De ehhez szükséges, hogy az elme már ne fátyolozza el őt. Hogy átragyogjon rajta, és ráébredjen, hogy ő itt van az elme alatt, de nem azonos az elmével. Hogy kiébredjen az egoból.

Itt lesz egy pillanat, amikor lesz egy ahaélmény. Amikor lehullik a hályog a szemünkről. És az önvaló, az igazi énünk, felismeri magát énként. És megérti, hogy az ego nem az én. Ez a kettő közel egyszerre történik meg. De nem mindenkinél.

Vannak, akik itt a köztes térben ragadnak. Felismerik, hogy ők nem az ego, de valahogy nem ismerik fel, hogy ők az önvaló. Hogy ők a figyelő.

És vannak olyanok is, akik felismernek mindent, de eldobják ezt a felismerést, és nem hiszik el, amit tapasztalnak.

Nos, ezt a pillanatot el lehet érni spontán is, pontosabban elérődik spontán is, de nem könnyű. Nekem van egy módszerem, amivel a beszélgetésen ezt a pillanatot elő tudom idézni. És hát ez egy gyönyörű pillanat.

A felébredés megtapasztalásával minden a helyére kerül. Vannak, akiknek könnyek potyognak a szemükből, vannak, akik megkönnyebbülnek, és vannak, akik mennyei boldogságot éreznek. Sokfélét láttam már.

Azonban a felébredéssel nincs vége az utazásnak. Egy újabb nehéz időszak jön. Megérteni, hogy mi is történt, és hogy az ego élete és az önvaló élete milyen viszonyban van egymással. Ez olyan 2 éves folyamat. Szinte mindenkinél.

Itt jön az, hogy elveszítettem. Hogy nem tudok ottmaradni benne. Hogy erőltetik, hogy elvárásaik vannak vele, vagy éppen eldobják. Kinek éppen mit kell megtapasztalnia.

Aztán a szerencsésebbek, akik el tudják hinni azt, amit tapasztaltak, azok szépen lassan lenyugszanak. És élik tovább ugyanúgy az életüket, de már nem hisztiznek rajta.

És nem, nem lesz senki sem a felébredettségtől gazdag. Nem lesz boldog párkapcsolata. Nem lesz kibillenthetetlen békéje. Mert ez nem erről szól. Az ego életben, ha csak nem valami különleges szerepünk lesz, mindent ugyanúgy megtapasztalunk továbbra is. Sírunk, nevetünk, boldogok leszünk és szenvedünk. A fizikai világ szenvedése nem fog elmúlni. Csak már az önvalóból nem fogjuk szenvedésnek megélni. És minél többet tudunk az önvalónkban tartózkodni, minél kevesebbszer von be minket az ego világa, vagyis minél kevesebbszer esünk ki a tudatosságunkból, annál könnyebben viseljük az ego világ érthetetlenségét.

Sőt, eljön a pillanat, amikor örömünket leljük benne. Sírunk is és nevetünk rajta egyszerre, hogy te jó Isten, már megint miket kell megtapasztalnom. Hogy hiába vagy felébredett, el kell veszítened a kedvesedet, majd a legjobb barátodat egyszerre. Hogy rálátsz az ego éned milyen hülye valójában. Hogy miket csinál, és hogy mik történnek vele. Hogy személyes példát hozzak, most megértettem, hogy hasítok, és hogy passzív agresszívan viselkedek. Ezek pszichológiai játszmák. Nos, így hát ezen kezdek el dolgozni. Mert ezek megint kirántottak az önvalómból. Hajrá önismeret, áshatok megint, hogy mi okozza ezt nálam. 😊

De élem tovább az életemet. Jöjjön aminek jönnie kell. Megteszek mindent, amit meg kell tennem. Mert tudom, hogy nem én teszem. Mert már tudom, hogy az ego élete ilyen. Duális. Boldogság és szenvedés váltakozása. Ez nem fog változni sohasem. Csak már tudom, hogy ez így rendben van. És hagyom, hogy megtörténjen. Egyszerűen csak várom, hogy mit tervez velem a teremtő. Reménykedem, hogy egyszer az ego életem boldogságát is megadja. De az is lehet, hogy nem. Addig is tanulok, fejlődök, tanulmányozom az egomat, próbálok jobb emberré válni. Ami nem könnyű.

Most például komoly feladatot kaptam. Egyedül már elég jól tudtam élni az önvalómat. Jó pár évig egyedül éltem békében, nyugalomban. Aztán bedobta, hogy párkapcsolatban éljem meg az önvalómat. Hát tudod, ez bazinehéz. Mert elképesztő önismeretre van szükség hozzá. Amit egyedül nem tudtam elérni. Mert nem volt tükröm, aki megmutatta milyen is vagyok. Nem volt párom, aki nyomja a gombjaimat, hogy felismerjem, hol van még elakadásom. Na ebből kaptam most egy jó adag kóstolót. Nem kívánom senkinek. 😊 Vagy de. 😊 Attól függ honnan nézzük. 😊

Mert ez párkapcsolatban úgy működik, hogy ha nem vagy kimunkálva önismeretileg, akkor a párod megnyomja a gombodat, és ego módba kerülsz. Kiesel az önvalóból, és tudattalanul cselekszel. Akármennyire is vagy felébredett. Az ego és az önvaló kéz a kézben jár. Úgyhogy ez van most.

Tehát továbbra is biztatlak. Bírd ki. Ha már kereső vagy, ha már eljutottál hozzám, ha már olvasod ezt a cikket, akkor jó úton jársz. Előbb utóbb eljön az igazság pillanata. Amitől jobb is lesz, meg nem is. Jobb, mert véget ér egy keresés. Felébredsz, és rátalálsz a végső igazságra. És rossz is, mert egy új keresés indul el. A tartós tudatosság állapotához való út keresése.

Kitartást.

Attila