A felébredés után hogyan látom a világot?

Nos, a felébredés a leghétköznapibb dolog, ami történhet veled. Egyszercsak észreveszed, hogy te nem az ego vagy, hanem valami más. Ez az "esemény" egy pillanat műve, és a legtermészetesebb "dolog" a világon. Felébredsz, és már tudod, hogy te "Az" vagy. És mindig is "Az" voltál. Egyszerűen csak észreveszed ezt. Nincs semmi örvény, amibe bekerülsz, nem jönnek angyalok trombitálva és halleluját énekelve, nem kezdesz el fényleni. Semmi sem történik, csak észreveszed azt, hogy te nem az ego vagy. Ennyi.

Amint ezt észrevetted, onnantól az életedben két éned lesz egyszerre. Lesz egy kis éned, ami az ego, ami eddig is voltál. És lesz egy nagy éned, az önvaló, akit most fedeztél fel. Innentől ez a kettő én egyszerre lesz jelen, vagyis egyszerre két én szemszögéből fogod tapasztalni a világot. Tudom, furán hangzik, de ez ilyen.

A két én kapcsolata eleinte nem igazán érthető. A mélyülésnek nevezett folyamat során fogod megérteni, hogy mi hogyan van. Ez a folyamat évekig tart. Igen, jól olvasod, évekig. De amikor végleg összerakod, hogy miképpen is van, az egész végtelenül egyszerűnek tűnik. És csak emlék marad, hogy mennyit küszködtél ennek a megértésével.

A két én közül az ego én ugyanúgy tapasztalja majd a világot, mint a felébredés előtt. Jársz dolgozni, lesz családod, ugyanúgy enned kell meg minden. Ugyanúgy felidegesítenek, és ugyanúgy fogsz veszekedni emiatt, mint eddig. Semmi sem fog változni. Ugyanaz marad az értékrended és a temperamentumod is. Pici és lassú változás elindul, mert az új éned békéje átsüt majd az ego énedre is. De eleinte ez sem jelenik meg. Sőt, kezdetben inkább fura leszel. Próbálod megérteni, hogy mi is ez az egész, és emiatt folyton erről beszélsz. De a környezeted ebben nem tud majd segíteni, és ha túl sokat nyaggatod őket, akkor hibbantnak fognak tartani. Ha nagyon erőlteted, akkor előfordulhatnak komolyabb nehézségek is az ego életedben, munkahelycsere, barátok lecserélése, még a család rovására is mehet. De ez szerintem ritka eset, mert hamarabb belátod, hogy attól nem lesz jobb.

Szóval az ego életed ugyanúgy éled tovább. De.

Mivel megjelent az új éned, szimultán az ego életed megélésével egyszerre, ezt az egészet onnan is látni fogod. Az ego megéli az eseményeket, te meg mint nagy én, látod, ahogy az ego megéli az eseményeket. A nagy én, vagy nevezzük önvalónak is, tudja, hogy ez a kis én csak egy szereplő. Tudja, hogy minden gondolata, érzése, cselekedete ennek a kis énnek, csak "oda van rakva". Valaki ezeket beleprogramozza, és a kis én azért gondolja, érzi, teszi azt, ami történik. A nagy én tudja, hogy az ego én csak egy színész, és az ego élete csak egy film. De "kénytelen" ezt végignézni. Ez a végignézés érzelemmentes, gondolatmentes. Csak egyszerűen nyugtázza az eseményeket, hogy mi történik. Nyugtázza, hogy az ego miképpen éli az életét.

Vagyis a nagy éned szenvtelenül nézi, ahogy a kis éned elszenvedi az életét. És ezt egyszerre látod onnan, és éled innen. Ez a két nézőpont egyszerre van jelen. Megtörténik veled az élet, és látod, ahogy megtörténik veled az élet. Skizofrén, nem igaz? De belülről nem olyan gáz. Onnan tök elfogadható.

Szokták úgy is mondani, hogy a felébredés után bent is vagy meg kint is vagy. Na ez a mondat ezt jelenti. Egyszerre vagy ego és önvaló.

Persze az önvaló megtalálása nagyon jó érzés. Azt érzed, hogy hazaértél. Az önvaló, vagyis a nagy én békéből van, szeretetből van, boldogságból van, ürességből van, nincsenek határai, nincs neme, nincs kora, nem született és nem hal meg soha. És ezt megtapasztalni állati klassz "dolog". Csak ajánlani tudom. De az ego megmarad örökre. Csak már nem fog zavarni, mert nem azonosulsz vele többet. "Így megy ez."

Attila