A felébredt tudatosság három állapota

Ha azt gondolod, hogy a felébredés után minden csodálatosan szép és rózsaillatú lesz, csalatkozni fogsz. Számtalan cikkemben írtam erről, de újra és újra el kell mondanom, hogy a felébredéssel nem leszel csodalény. Sajnos a magyar emberekre elképesztően jellemző a csodavárás. Ami nem csoda, az már nem is hihető. És minél abszurdabb, annál inkább elhisszük. Jó lenne ezt levetkőzni. Pedig elég lenne megnézni két igaz felébredett embert, Moojit vagy Papajit. Látni rajtuk bármi különlegeset? És ennek ellenére azt hiszi rengeteg kereső, hogy a felébredéssel minimum angyallá válsz. Hát egy frászt.

A felébredés valójában a legtermészetesebb dolog, ami történhet veled. A felébredés után ugye megjelenik az igazi éned, ami egy térszerű érzet. Ez a tér, amit majd az igazi "én"-nek érzel ezentúl, valahol a testen belül van, de valahogy azon kívül is azt érzed. Valójában azt érzed, hogy minden ebből a térből van. És a vicces az, hogy mindig is ez a térérzet voltál, csak addig nem vetted észre. De hát ezt úgyse hiszed el. 

Azt se hiszed el, hogy a felébredés után megmarad az ego, mint entitás érzékelése is. Megmarad ez a régi test elme rendszer, vagyis az egod ugyanolyan marad, mint eddig volt. Újra mondom, hogy nem nőnek szárnyaid, nem válsz fénnyé, nem gyógyulsz meg, nem tudsz gondolatot olvasni, nem tudsz teleportálni, semmi de semmi extra nem fog történni veled. Csupán észreveszed, hogy az igazi lényed nem az ego. Sose volt az. Az csak egy szerep, amit azonban élete végéig (az ego élete végéig) "játszanod" kell.

És ha hiszed, ha nem, megmarad az egos tudatállapot is!

A felébredés után az én tudatállapotod olyan lesz, mint egy egyenes vonalon lévő csúszkáló pont. Mint egy logarlécen a csúszka. Az egyenes egyik végpontján a teljesen felébredt tudatállapot jelenlét alapú megélése lesz, a másik végén pedig a teljesen tudattalan ego állapot megélése.

E kettő között fog csúszkálni folyamatosan, mit csúszka a logarlécen, az én tudatállapotod.

És akkor miért írom a címben, hogy a felébredt tudatosság három állapota?

Mert három jól elhatárolható tudatossági szint között fogsz "mászkálni" napi szinten akár.

Leszel tisztán ego.

Leszel felébredt tudatosság, amikor közben látod az egot.

És leszel jelenlétben, vagyis tiszta tudatosságban, amikor az egot alig érzékeled, az teljesen elhalványul, ha tetszik mondhatjuk úgy is, hogy eltűnik.

Részletesebben:

Szóval ha hiszed, ha nem, a felébredés után is lesz olyan, amikor abszolút ego leszel, és teljesen elfeledkezel a felébredt én-állapotról. Egyszerűen lesz olyan, amikor újra nem veszed észre az igazi énedet, és a régi ego állapotba zuhansz vissza. Ez az úgynevezett kint állapot. A felébredés után is eleinte sokszor leszel ebben a régi ego tudatállapotban. 

De mindig valahogyan előbb utóbb észreveszed, hogy nem vagy jelen, és abban a pillanatban már újra az igazi éned tudatállapotában vagy. Újra jelen leszel, újra a tudatosság leszel. És ahogy telik múlik az idő, (évek) kellően megerősödsz a felébredt tudatállapotban, és a legtöbbet már abban leszel. Pontosabban a felébredt tudatállapotnak abban a szakaszában, ahol mintegy kettősségként tapasztalod az igazi éned és az ego jelenlétét is. Ez az az állapot, amikor kint is vagy meg bent is vagy. Igazából felébredettként ez az-az állapot, amiben a legtöbb idődet töltöd.

És végül lesz olyan is, amikor annyira jelen vagy, hogy az ego lét teljesen elhomályosul. Ez az-az állapot, amikor csak bent vagy. Már jó pár napja megfogalmazódott bennem ez a cikk, és emiatt elkezdtem figyelni magamat, hogy vajon milyen százalékban oszlik meg ez a mindennapokban. Vajon milyen százalékban vagyok tisztán ego tudatállapotban, mennyit, vagyok tér, amikor még érzékelem az egot is, és milyen gyakran van az, amikor olyan erős a felébredt tudatosságom, hogy elhalványul az ego, vagyis kitágulok annyira, hogy az egot már nem is veszem észre.

Nos, nagyon változó, nem tudnék általános számot mondani erre. De az első kettő napi szinten jelen van.

Mivel a felébredt tudatállapot is teremtett, igazából a teremtő dönti el, hogy éppen hol van az én állapotom, vagyis hogy az érzékelési egyenes melyik végéhez van közelebb. 

Ha nagyon elveszek a munkámban vagy a gondolataimban, akkor elfelejtkezem az igazi énemről, és tiszta egoként érzékelem a világot (kint).

Aztán egyszercsak észreveszem, hogy nem voltam jelen, és abban a pillanatban már jelen is leszek, vagyis érzékelem az igazi énemet, ami a tér, és az egot "kívülről" látom, mint aki nem én vagyok, csak benne nyilvánulok meg. (kint is meg bent is). Ezt a kívülről látom az egot úgy értsd, hogy nem fizikailag kívülről, hanem rajtam kívülállóként érzékelem az egot.

És amikor valami különleges történik, valami nagyon hat rám, valami nagyon szépet élek meg, akkor pedig nagyon a jelenlétben vagyok. (bent) Volt olyan, amikor egy esemény miatt végtelen szeretet és hála öntött el heteken keresztül. És emiatt annyira éber voltam, hogy még aludni is alig tudtam. Pontosabban az egom élte volna a szokásos hétköznapjait, de nem tudta, mert nem kapott figyelmet.

Amikor teljes jelenlétben vagyok, azt nagyon szeretem. Folyamatosan nagy éberség jellemzi, tele energiával, szeretettel, békével.

A leggyakoribb azonban az "általános" felébredtségi állapotom, amikor tudom, hogy a tudatosság vagyok, és látom az ego életemet. Ez az alapállapotom. Ebben töltöm az életem nagyrészét. Kellemes, békés állapot, miközben nézem a mozit, amit az ego életem látványa jelent számomra. Néha nehezen élem meg, ha az ego életemnek szenvednie kell, de úgyse tudok mit tenni, így előbb utóbb elengedem az emiatti bosszúságomat. Hiszen tudom, hogy úgy is úgy lesz minden, ahogy a teremtő akarja. 

És végül az ego tudatállapot. Eleinte nagyon zavart, amikor az ego állapotba kerültem vissza. Pontosabban, amikor észrevettem, hogy abban voltam. Mert ilyenkor sokszor azt se tudtam, hogy mit is csináltam, mi is történt velem, hiszen nem voltam rá tudatos. De idővel megértettem, hogy ez így normális. És hogy úgy se tehetek ellene semmit. Ezért már nem zavar. Ha egoban kell lennem, akkor ott kell lennem és kész. Majd elmúlik. Nincs már bűntudatom miatta.

Nos így telnek a napjai egy felébredt embernek. 

Persze nem kell elhinned. Sokkal jobb, ha abban hiszel, hogy a felébredéssel csodalény leszel. Ja, nem. 

Nekem nem fontos, hogy te felébredett legyél. Nekem nem fontos, hogy te "gazdag" legyél. Nekem nem fontos, hogy te megtaláld a békédet az igazi éned formájában.

A kérdés az, hogy neked fontos-e?

Attila