A hitnek valósággá kell válnia.
A hit segítségünkre lehet a szívünk megnyitásában, és abban is, hogy eljussunk az igazság teljes befogadásáig, de ez önmagában nem a végállomás. A hitnek valósággá kell válnia. Az igazságot fel kell ismerni, érezni kell, hitelesíteni és igazolni kell a saját belső tapasztalásodon keresztül. Ez már ma lehetséges. Miért? Mert amit keresel, már itt van. Ez nem olyasvalami, amit előidézhetsz, se nem nagydíj, amit valamilyen törekvés megkoronázásaként nyújtanak át neked. Valóságként kell felismerned.
Az elme olyan, mint a szél, az igaz önvaló olyan mint a tér. A szélnek az a természete, hogy összevissza fúj, de szüksége van a térre ahhoz, hogy ezt megtehesse. A szelet csak a hatásai által ismered: akkor látod, hallod, érzed, amikor valami az útjába kerül.
Hasonlóképpen az elméről is csak azért tudsz, mert létezik a személlyel való azonosulás. A tér mozdulatlan és mindenütt jelen van. A tér létezhet a szél nélkül, de a szél nem létezhet a tér nélkül. A szél mindig másfelé fúj. Meg tudja határozni valaki, hogy a szél merre fog fújni? Nos, bármelyik irányba fúj is, soha nem fog kilépni a térből.
Hasonlóképpen nem tudsz te sem soha eltávolodni az önvalódtól. Amikor ennek tudomása olyan mély benned, hogy egyfajta gondolatom túli tudássá válik, akkor szabad vagy. Mozoghatsz, ahogy csak akarsz, Mert nem tudsz kilépni az önvalódból. Ami mozgásban van, átmeneti természetű. Te a mozgóban rejlő mozdulatlan vagy, amely a mozgás érzetét tapasztalja. A láthatatlan vagy a láthatóban, de a láthatóként is te jelensz meg.
Ha sok figyelmet fordítunk a változékonyra, akkor még mindig azzal próbálunk törődni és azt próbáljuk irányítani, ami természeténél fogva soha nem lehet állandó. A személyes identitás egy ideig megtapasztalja a stabilitás fogalmát, majd ismét felpattan és rohangálni kezd. Ilyen a változékony természete. Hagyd meg őt a saját természetében, és maradj akként aki vagy!
Némely elképzelés belevon minket a káprázatba, mely szerint csupán ez a pislákoló énkép vagyunk, ám az igazság, hogy mindkettő igaz egyszerre. Az vagyunk, és nem vagyunk az.
Részlet Mooji A mindenségnél is hatalmasabb - Önvaló az én mögött című könyvéből.
Jó kis könyv. Még csak 35 százaléknál járok, de nagyon szépen magyarázza azt, amit én is teszek itt az írásaimban.
Attila
