A jelenlét elvesztése okozta trauma

Szinte minden felébredett beszámoltat nekem arról, és én is megtapasztaltam, hogy a felébredés után bizonyos idővel nagy visszaesést éltünk át. Hogy úgy éreztük, elvesztettük a felébredettséget.

Nos, talán most már megértitek ti is, hogy mi is történt itt valójában.

A felébredéskor, illetve más felébredett közelében, ha belemegyünk azba, az igazi énünkbe, létrejön a jelenlét eseménye is. Ez ugye egy nagyon jó érzést kiváltó, térszerűséget adó, mosolyt okozó, boldogságot adó, moziszerű megtapasztalást. Egy végtelenül kellemes állapot, amiben nagyon jó lenni. Minden könnyed, minden történik, nincsenek gondolatok, vagy legalábbis nem zavarnak, mosolygunk, szeretetet érzünk, békét érzünk. Ez maga a Kánaán. Egyfajta nagyon gyönyörű spirituális élmény.

És ugye ez egyszercsak elmúlik. És elsőre, és talán még párszor később is, azt érezzük, most minden elveszett. Végre megvolt, és most nincs. Jaj, jaj. Újra minden rossz visszajött.

Talán már megértitek ti is, hogy a felébredettség és a jelenlét nem ugyanaz. Hogy a jelenlét csak egy állapot, ami nem mindig van. Bár amikor van, az nagyon jó, és alapvetően vágyunk rá. De hogy a jelenlét nem maga a felébredettség.

A felébredettség az "az"-ságunk. A felébredettség az, hogy tudom, hogy "az" vagyok. Jelenlét nélkül is tudom, hogy "az" vagyok. Mert van bennem egy olyan nem konkrét alakú, helynélküli hely, ahova oda tudok menni. És ha odamegyek, akkor az a valami énnek érződik. Az a valami, ami nem a mi világunkban van, és csak figyel. Az a valami érződik az énnek. Az a valami vagyok én. Én az a valami vagyok. Én az vagyok. Az az izé.

Ehhez az énhez bármikor oda tudok menni. Bármikor, egyetlen szempillantás alatt. Ott vagyok és az vagyok. Nem kell hozzá semmit csinálnom. És azonnal tudom, hogy én az vagyok. Ez a felébredett ismérve. Ennyi a felébredettség. Egy tudás. Egy tudomás. Az igazi énem tudomása. Semmi több. Hogy én az vagyok. Az az izé.

Aki csak a jelenlétet tapasztalta meg, az nem tud odamenni az igazi énjéhez, mert nem tudja hol van az. Neki nem jelenik ez meg. Ő csak az állapotot tapasztalta meg. A teret. És az állapot tulajdonságait. A szeretetet, a békét, stb. De ezek csak tulajdonságok, és nem az. Aki nem tud odamenni azhoz, nem tudja hogy az hol van, hogy mit jelent hogy odamenni, az nem felébredett. Ő még nem ismerte fel az igazi énjét.

"Az" az egyetlen igazság. Azságunk az egyetlen valós dolog. Ott nincs semmi. Csak vanság. Nincsenek lények, nincsenek ……, semmi sincs. Onnan nézve minden illúzió. Illúzió a lények, az álmok, minden. Gyönyörűek, de nem igazak. Léteznek, de hamisak.

Felébredettként fontos, hogy szétválasszuk, mi igaz és mi hamis. És hogy ne higgyük el ami hamis. Lehet velük játszani, mert miért ne lehetne, csak tudjuk, hogy az nem igaz. Az egyetlen igazság azságunk. Ahova bármikor oda tudok menni. Én az vagyok. És nem az ego.

Attila