A két madár

Valamikor láttam egy képet, amely a Bhagavad-gitá egyik tanmeséjét illusztrálta. A képen két madár ült egy fán, az egyik éppen fészket épített. A fészekrakó ki-kiröppent, ágakat gyűjtögetett, rendezgette a gallyakat - aktív volt, sok mindent csinált.

Efelett a madárka felett egy másik ágon egy másik madár ült. Ugyanolyannak tűnt, mint az első, de ez nem épített semmit, csak figyelt. Nem épít énképet az észleléseiből, és nincs benne semmiféle mély érdeklődés a látottakkal kapcsolatban sem. Az észlelése spontán módon történik, erőfeszítés vagy ítélkezés nélkül. Csend veszi körül, a gondolatok nélküli létezés érzése. Csak figyel.

Ez egy gyönyörű kép arról, hogy kik vagyunk.

A két madár kapcsolatban áll egymással. Az első madár képviseli lényünk dinamikus részét, az ént, amely a világgal, a múlttal, a jövővel, a növekedéssel foglalatoskodik. Ő az a felünk, amely az én családom, az én munkám stb. érzetével éli az életét. A második madár jelképezi a bennünk lévő tanú tudatosságát. Ő az a képesség bennünk, amely lehetővé teszi, hogy megfigyeljük az élet zajlását és a cselekedetek kibontakozását - de igazából nem cselekszik.

Ez is ugyanabban a testben van, de nem irányít. Nem mondja: "ezt remélem, attól félek." Nem, nagyon csendes. Egyszerűen csak jelen van, és nagy látószögben lát mindent. Nemcsak az első madarat látja, hanem a fák között fújó szelet, az eget is; mindent egyfajta semlegességgel figyel.

Az első madár kezdetben annyira azonosul a fészeképítéssel, hogy talán nem is tud a másik madárról. Ám amint képes elcsendesedni, tudomást szerez a második madár jelenlétéről, amely valójában ő maga, egy mélyebb, belső szinten.

Amikor az első madár elméje szinkronba kerül a második madáréval, a cselekedetek kecsesebbé válnak. Létrejön egy egységérzet, egyfajta egyetértés. Ebben a harmóniában tovább folytatódhat a munka, de megszállottság, félelem és a dolgok irányításának kényszere nélkül. Egyszerűen csak megtörténik, mert az élet készteti ennek a tevékenységnek a megtörténtét. Mintha egy másik erő segítené, hogy a cselekedetek végbemenjenek.

A második madár a nézőpontváltás jelképezi; ez a személy üzemmódból a jelenlét állapotába való átkapcsolás jelenti. Amikor olyan mélyen belegabalyodunk a hétköznapok teendőibe, hogy úgy tűnik, csak a napi rutin létezik, akkor olyanok vagyunk, mint az első madár, a fészekrakó, amelynek megfeledkezik a második madár helyzetéről.

Helyezkedj a második madár pozíciójába, a megfigyelőébe, és felfedezed majd, hogy az, amelyik az élet építésével foglalatoskodik, lassanként egyre áttetszőbbé válik, és csupán maga a működés marad. A tevékenységek amúgy is megtörténnek, szépen, maguktól, de a cselekvőség érzete - ami nem más, mint az egoérzet - elhalványul. A tevékenységek egyszerűen csak megtörténnek; az énképünk személyként egyszerűen csak történik, de az igaz Önvalónk nem történik. Valójában az igaz Önvaló egy harmadik pozíció, amely nem madár, hanem a tér, amelyben mindkét madár megjelenik és látható.

Ha meglátod és elfogadod azt, amire mutatok, és ha egy kicsit le tudsz lassulni, akkora tanúként való tapasztalásod nagyon nyugodttá válik, és észreveszed, hogy az élet tevékenységei csak úgy, maguktól történnek.

A szél nem mondja azt, hogy "össze fogom borzolni ennek a fának az ágait." Tehát arról van szó, hogy a gondolataid és az "ezt vagy azt kell tennem" érzete csak úgy megtörténik. Ám mivel továbbra is jelen van az azonosulás az "én vagyok a cselekvő" érzetével, ez az egyetlen hiba több száz újabb hibát nemz és táplál.

Felfedezheted annak az igazságát, hogy ki vagy, és ezt most rögtön megteheted. Mi áll az utadban? A gondolkodás régi rendszere iránti hűséged, valamint az, hogy ragaszkodsz ahhoz a szokáshoz és elképzeléshez, hogy továbbra is annak kell lenned, aki tegnap és a múlt hónapban voltál. Nagy kockázatnak tűnhet az is, hogy elfogadj olyasvalamit, aminek túlságosan nagy az átformáló ereje. Úgy érezheted: "csak ennyivel tudok megbirkózni." És ez a gondolat, úgy tűnik, túl mélyre ágyazódott.

Nagyon sokat akarsz, de nagyon keveset kínálsz önmagadból cserébe. Te, szomjazó, hatalmas kortyokban akarsz inni, mégis teáskanállal a kezedben érkezel a kúthoz.

Talán azt kérdezed:

- Azt mondod, hogy nem kell semmi különöset tennem, és már most Az vagyok?

- Igen - felelem erre én.

Mire te azt kérdezed:

- De hogyan lehetek Az, amikor az elmém tele van ostobasággal, és üvöltözik?

- Hagyd üvöltözni! - mondom erre én.

- De biztos vagyok benne, hogy Buddha elméje nem üvöltözött.

- Honnan tudod, hogy Buddha elméje nem üvöltözött ugyanígy, és ő nem hagyta egyszerűen figyelmen kívül?

Kérlek, értsd meg, hogy a gondolatok figyelmen kívül hagyása nem azt jelenti, hogy megpróbálod megállítani vagy elnyomni őket. Egyszerűen csak fordulj el tőlük! Néhány gondolat ennek ellenére újra meg újra megjelenik majd, mindegy, merre fordulsz. Úgy tűnik, hogy ezeknek bérletük van a figyelmedre. Ilyenkor tanácsolom azt, hogy amit nem tudsz figyelmen kívül hagyni, azt egyszerűen figyeld meg!

Részlet Mooji - A mindenségnél is hatalmasabb című könyvéből

Mooji nagyon szépen mesél, véghetetlen türelemmel magyarázza a felébredést. A kevés igaz mesterek egyike. 

Attila