A megnyilvánulatlan
A spiritualitás egyik mágikus szava a megnyilvánulatlan. De mit is jelent ez valójában?
A felébredés pillanatában rátalálsz egy különös jelenségre, ami egyfajta másik világ a jelenleg ismert világod mögött. Ez a világ misztikus és hihetetlen, és a felébredés után időbe telik, amíg megérted, felfogod és elfogadod. Ez a világ nem látható, az öt érzékszervvel nem tapasztalható meg. Mintha valami teljesen más érzékszerveddel észlelnéd, amit talán úgy próbálnék elmagyarázni, hogy bensőddel érzed, hogy a lelki szemeiddel látod, hogy az elméddel tudod, (nem, nem gondolod, hanem tudod). Ott van, de mivel nem anyagból van, hanem ő maga a tér, ezért csak a zsigereidben tudod érezni.
Nos, ez a világ, ez az egész nem anyagból lévő izé, ez a felébredés pillanatában "én" -ként ismerődik fel. A felébredés pillanatától kezdve, ha azt mondom "én", akkor erre az izére gondolok. Hogy ez vagyok én. Ez az anyagtalan valami, ez a térként érzékelt semmi. Ez az igazi "én". És mindig is ez volt, csak eddig nem vettem észre.
A felébredés után ezt az "új" ént elkezdem megérteni, megismerni, és felfedezni lépésről lépésre. Elkezdem megérteni, hogy az addigi világomban és az új világomban mi igaz, és mi csak álom. Ez a mélyülés szakasza. Ennek az eleje nehéz időszak. Zavaros minden, igaznak tűnik még a régi világ, közben pedig már tudod, hogy nem valóságos. Itt sokan feladják, és nem foglalkoznak többet a felébredt énnel. Mások csalódnak, mert valami nagyszerűbbre számítottak, ezért "eldobják" ezt a felismerést, és tovább keresnek.
De ha kitartasz mellette, mert megérzed, hogy ez a nagybetűs Igazság, akkor tovább kutatod, hogy mégis mi a csuda ez? És hamar eljutsz a nagy kérdésig, hogy ez az anyagtalan entitás, akit már tudod, hogy te vagy, mégis honnan van?
A mélyülés évekig tart, és közben rájössz, hogy te mint anyagtalan tér, nem tudsz teremteni. Te csak figyeled az összes történést. Te magad a figyelés vagy. Ez az anyagtalan tér, ami vagy, csak figyel.
Megérted, hogy kell lennie valaminek, vagy valakinek, aki az összes dolgot amit tapasztalsz, létrehozza. Valaki, aki nem te vagy.
Ez a valami vagy valaki elképesztő szuperintelligencia tulajdonságokkal bír, hiszen látod, hogy mit képes létrehozni. Létrehozza ezt az egész ego világot mindenestül. Létrehozza az ego világban az összes ember gondolatát, érzését, cselekedetét, ezek kapcsolatát is. És mindezt úgy, hogy elképesztően igazinak tűnik. És közben minden emberben ott van az igazi énje is, de elrejti előlük. És eljátssza, hogy azt keresni kezdik, és megtalálják. Nem elképesztő?
Aztán rájössz, hogy az általa teremtett ego világon kívül, valójában az igazi énedet is ő teremti. Hogy még az igazi éned, az is csak oda van rakva. Érzed, hogy ebből a szuperintelligenciából van az is, de nem te vagy ez a szuperintelligencia. Te csak abból vagy, de nem az vagy. És akárhogy fordítod is a kamerádat abba az irányba, ahol őt kellene megtalálnod, nem tudsz rálátni. Sehogyan sem. Mert annyira szuperintelligencia, hogy bár mindent létrehoz, magát mégis képes elrejteni. Nem engedi meg, hogy meglásd, kicsoda is ő valójában.
Ezért megnyilvánulatlan. Ő maga a megnyilvánulatlan.
Minden belőle van, de mégis megtapasztalhatatlan. Csak kikövetkeztethető. Lennie kell, mert ez az egész magától nem jöhet létre. Ahhoz túl bonyolult.
Fantasztikus.
Attila
