A megvilágosodás elérése: 4. és 5. lépcsőfok
Ha már megtörtént veled az első három lépcsőfok, vagyis a test függőségmentessé válása, az elme akarásmentessé válása, és a szív szándék nélküli szeretettel való megtelítődése (előző írásaim), akkor készen állsz a teljesség befogadására.
Már nem kell mást tenned, mint hogy égő vággyal akard megtapasztalni, hogy milyen is az, milyen is lehet a teljesség. Ez a negyedik lépcsőfok.
A legtöbb spirituális kereső nem is tudja, hogy mi a keresésének a célja. Azt szeretnék a legtöbben, ha a keresés által valami olyasmit találnának, amivel az ego életük jobbá válhat. Meggyógyulnak, tudnak teremteni, sikeresebbek lehetnek és különlegesebbek. Mik is ezek? Egós vágyak a köbön. De a valódi cél nem ez!
A megvilágosodás nem az ego életről szól. Hanem arról, hogy megtapasztalod azt az igazságot, hogy a világ, ahogyan most látod, az nem a valóság. Hogy az egész élet, valami sokkal nagyobb dolognak a része. Hogy te csak egy vízcsepp vagy az óceánban (átvitt értelemben persze), de nem vagy elkülönülve az óceántól, mint ahogy most hiszed. Hiszen hogyan is lehetne egy vízcsepp elkülönülve a hatalmas óceánban? Nem lehet, érted ugye?
Ahhoz, hogy megkaphasd ezt a kegyelmet, vagyis a teljességet, ahhoz erre kell vágynod. Ez a vágy egy tisztaszívű kíváncsiság kell hogy legyen benned. Egy ártatlan, szándék nélküli, szeretettel teli vágyakozás. Vágyj arra, hogy megtapasztald és ezáltal megértsd azt, amit nem tudsz most elképzelni és felfogni sem. Hogy ez az egész világ egy megnyilvánulása valamiféle teremtő akaratnak, és hogy minden ebből a teremtő akaratból van. Minden. Nincs semmi elkülönülve, minden ugyanannak a valaminek a kifejeződése.
Az egész spiritualitás erről szól. Ez egy misztérium, egy csoda. Ehhez túl kell lépned az egós céljaidon. El kell engedned mindent, ami ego.
És végül még el kell engedned ezt a vágyadat is, hogy elérd a teljességet. Ez az utolsó lépcsőfok, az ötödik. Amikor már nem bánod, ha nem kapod meg.
És amikor sikerül elengedned, abban a pillanatban elkezdődik a csoda. Belezuhansz a végtelen jelenlétbe, és csak tágulsz és tágulsz, és hírtelen azt veszed észre, hogy eltűntél. Mert térré változtál. Minden ugyanaz marad, de mégis minden más lesz. Ugyanaz az ember maradsz, de már tudod, hogy te nem ember vagy. Hogy minden veled együtt egyfajta energia, ami egyben valamiféle intelligencia is egyben. Egy teljesen más világ tárul a szemed elé, úgy, hogy közben minden ugyanaz marad. És mindez így természetes, ellentmondás nélküli. De addig nem fogod megérteni, amíg meg nem tapasztalod.
És hogy megérte-e?
Nagyon! Az a tudás, amire így szert teszel, békét teremt benned. Ez a béke érinthetetlen, Már tudod az igazságot, és ez mindent megváltoztat. Véget ér a szenvedés.
Attila
