A Zen, a Zazen, avagy a Japán buddhizmus és Shodo Harada Roshi szerzetes
A zen buddhizmus Japán egyik vallási irányzata, de sokkal jobb, ha inkább filozófiai rendszernek, vagy egy testi szellemi gyakorlásnak hívjuk. A nyugati "vallás" elnevezés itt nem igazán megfelelő. Keleten a "vallás" sokkal komplexebb, ezért ez a szó nem igazán azt fejezi ki, amit valójában takar.
A zazen a zen buddhizmus ülőmeditációja. A zazen szerint a cél nem a megvilágosodás - hiszen a megvilágosodás hajszolása világi vágy, inkább a tudat megtisztítására törekednek, ami önmagában elvisz a nirvánába.
Osho - Az én utam a bárányfelhők útja - című könyvében (a kedvenc spirituális könyvem) azt fejtegeti, hogy a felébredésért tenni kell. Szerinte sokan esnek abba a hibába, hogy vagy azt gondolják, hogy a felébredés egy hosszú folyamat, életeken át tart, ezért hova rohanjanak vele, és ezért nem akarják dinamikusan elérni. Ilyen India, a jóga útja. Vagy azt mondják, hogy a felébredés azonnali, de úgy is a teremtő dönti el, hogy ez mikor történik meg. Ezért kár keresni, majd megtörténik, ha meg kell történnie. Ez történik Japánban.
Íme az idézet a könyvből:
Ezért - különösen Japánban - a vallás eltűnt. Japánban az azonnali felszabadulás elve régi tradíció. A Zen ezt tanítja: a felszabadulás azonnali. Ezért az egész ország vallás nélküli. Az idő multával mindenki elhitte, hogy más lehetőség nem létezik......hogy az ember nem tud ennek érdekében tenni semmit: ha annak meg kell történnie, akkor majd megtörténik. Ha nem - mit lehet csinálni? Keleten Japán a leganyagiasabb ország. Azt is mondhatnánk, Keleten Japán a Nyugat. Ez furcsa. Japánban a zen egy gyönyörű tradíció. Miért tűnt el? Eltűnt, mert elvben elfogadták az azonnali felszabadulás tanait. Az emberek elkezdték becsapni magukat.
Természetesen Osho a modern Japánról beszél.
Shodo Harada Roshi egy Japán zen buddhista szerzetes. Gergő, az egyik olvasója a blogomnak, küldött egy pár gondolatot tőle. Íme:
Gyakran mondják azt a buddhizmusban, hogy mindnyájan meg vagyunk ajándékozva egy nagyszerű, kerek, tiszta tükörtudattal. Bár rendelkezünk ezzel a bármit visszatükröző tudattal, ez nem jelenti azt, hogy valahol van bennünk egy tükör.
Ez a tudat mindnyájunkban eredendően benne rejlik. Ez a nagyszerű, tiszta tükörtudat voltaképpen ugyanolyan, mint egy újszülött tudata, ahol minden olyannak látszik, amilyen valójában, ugyanúgy, ahogy egy tükör visszatükröz bármit - anélkül, hogy ítélkezne, gondolatot fűzne hozzá, vagy véleményt alkotna. Amint képesek vagyunk részekre bontva érzékelni a világot, az érzékletekhez gondolatokat társítunk, de a csecsemő tudata marad, ami volt, tiszta tükörtudat.
El tudom képzelni, hogy most mindenki azt gondolja: "Egy csecsemő! Mi jó abban, ha olyan a tudatunk, mint egy újszülöttnek? Milyen haszna származik ebből a társadalomnak? Hogyan segíthet megoldani a világban található problémákat az, ha olyan a tudatunk, mint egy csecsemőé?" Akkor gondolkodunk így, mikor mindenről véleményt formálunk. De minden új gondolat jobban és jobban leterheli a tudatunkat, s mi semmit sem tudunk tenni ez ellen.
Ugyanakkor rendelkezünk a tükörszerű csecsemőtudattal, ami mindent elképzelések és ítéletek nélkül tükröz vissza. Nem gondol arra, hogy valami jó vagy rossz. Mindent úgy mutat meg, amilyen az valójában, és nem tesz különbséget a dolgok között. Nem fordul elő, hogy az egyik így, a másik meg úgy jelenik meg benne, azért, mert az egyiket jónak hiszi, a másikat pedig rossznak. Nem ítélkezik semmi fölött, semmit sem lát különleges módon, mert mindent olyannak tükröz vissza, amilyen az valójában.
Természetesen nem arról beszélek, hogy hanyagoljuk el, vagy ne használjuk ki a racionális tudat képességeit, hisz ennek segítségével lehet hasznosan is gondolkozni, döntéseket hozni és érzékelni dolgokat. Arról beszélek, hogy eredendő tudatunkat, igazi, alapvető természetünket illetően nincs semmi, amin gondolkozni kellene, vagy amit racionálisan kellene megérteni. A zazenben nem próbáljuk megérteni ezt a pompás, tükörszerű tudatot, hanem megpróbáljuk megvalósítani anélkül, hogy bármit is megterveznénk előre. Nem próbálunk elképzeléseket fűzni ahhoz, hogy mi is ez valójában. Amint megtapasztaljuk a tudatnak ezt a tiszta állapotát, megértjük, hogy minden, amit erről gondoltunk, minden csodálatos elképzelésünk, minden öröm, amit szellemileg átéltünk, nem más, mint árnyék, mely elsuhan e nagyszerű, tiszta tükör előtt. A tükör, mely mindent úgy tükröz vissza, amilyen az valójában, maga az eredendő tudat.
Mikor képesek vagyunk közvetlenül belépni ebbe a tudatállapotba, és megismerjük az ebből származó éberséget, már nem tudjuk tovább áltatni magunkat azzal, hogy a dolgokkal kapcsolatos ragaszkodásunk, vagy az ezekről alkotott megannyi elképzelésünk valóságon alapul, belátjuk, hogy mind csak árnyék, mely tovatűnik a tudatunk előtt. Ráébredünk arra, hogy minden, amihez kötődünk, és életünk részének tartunk, bármennyire valóságosnak tűnik az adott pillanatban, ha a tiszta tükör által való érzékelés felől nézzük, nem más, mint puszta benyomás. Amint ezt belátjuk, rájövünk a dolgok mulandóságára, és megértjük, hogy mennyire felesleges kötődni hozzájuk. E felől a nagyszerű, tiszta tükör felől szemlélve világunk minden egyes részlete csupán egyszerű árnyék.
Shodo Harada Roshi
Nos, ahonnan én látom, ez a pár gondolat akár a felébredésről is szólhatna. Azonban alább belinkeltem egy videóját a mesternek, amiben oktatja a zazent. Ez alapján, mármint a mondanivalója alapján hallható, hogy nem felébredett ember. Amit oktat, az a jelen levés, vagy jelenlét, vagy tudatos jelenlét állapota. Amikor éber vagy. Ami végtelenül közel van a felébredett állapothoz. A jelenlétben olyannak látod a világot amilyen. Nem fűzöl hozzá kommentet. Ezt a jelenlétet már mindenki megtapasztalhatta. Te is minden bizonnyal. Ennek elérése gyakorlással fokozható. A zazen ennek eléréséről szól, hogy megtanulj tudatos lenni, amit át tudsz majd vinni a munka, a hétköznapi élet világába is.
A felébredés után azonban már nem kell semmilyen gyakorlat ennek az állapotnak az eléréséhez. Mert akkor már az alapállapotod lesz a jelenlét. De a meditáció, a tudatos jelenlét gyakorlása, elindíthat téged az úton. A lényeg, hogy tegyél érte. Tegyél azért, hogy felébredj, vagy hogy legalább minél többet jelen legyél.
Attila