Amikor szenved az ego

Sok spirituális tanító azt mondja, hogy a felébredés után megszűnik a szenvedés. Vajon igazuk van?

Nos, a felébredés után látjuk, hogy az ego élete csak történik. Nincs senki ott, aki azt csinálná. Vagyis azt tapasztaljuk, hogy az ego élete létrejön úgy, ahogy annak éppen létre kell jönnie. Megteremtődik. Megnyilvánul. De nem az ego csinálja a saját életét. Mert az ego csinálva van. Önállóan nem létezik. Nincs önálló ego, aki bármit is csinálna. Az egoban nincsen ott senki, aki bármit is csinálhatna. Az ego egy bábu, amivel minden de minden történik. Erre látsz rá a felébredett énedből. Ezért mondom mindig, hogy nem te vagy a hibás. (Persze ez nem azt jelenti, hogy egoként nem kell vállalnod az ego éned tetteiért a felelősséget. De most nem erről akarok írni.)

Azt is látjuk, hogy nem az önvaló csinálja az ego életét, mert az önvaló csak figyel.

Nos, akkor mi a helyzet a szenvedéssel?

Az ego élete a szenvedés és a boldogság folyamatos váltakozásából áll. Ami történik. Amit nem az ego teremt, ő csak elszenvedi. A duális világ erről szól. A kettő csak egymás fényében megtapasztalható. Ha csak boldog lennél, nem tudnád, hogy boldog vagy. Mert a szenvedéshez képest vagy boldog. A fehér a feketéhez képest fehér. A fehérhez képest megkülönböztethetetlen.

Ha felébredek, akkor megszűnik a szenvedés? Naná, hogy nem. Hiszen a felébredett énem csak figyel. Ő nem tud beleszólni közvetlenül az ego én életébe. Vagyis az ego én játék, a szenved és boldog tovább folytatódik. A felébredettség közvetlenül erre nincsen hatással. Nem hiszed? Vágj pofon egy felébredettet, és kérdezd meg tőle, hogy fájt-e neki.

Mégis, felébredettként négyféleképpen is megélheted a szenvedést.

1. Annyira mélyen vagy az igazi énedben, hogy az ego éned is teljesen átitatódik annak béke aspektusával, és tényleg nem, vagy alig érint meg a szenvedés.

2. Az ego éned szenvedését valamelyest csillapítani, csökkenteni tudod azzal, hogy belehelyezkedsz az igazi énedbe. Valahogyan oldani tudod a szenvedést azzal, hogy rálátsz. Mert azzal, hogy rálátsz, felismerődik, hogy nem te szenvedsz, hanem az ego, és az egész illúzió. Így hamarabb megszűnik, vagy csak alig érződik a szenvedés.

3. Akármit csinálsz, az ego éned szenvedése megtapasztalódik. Azért, mert meg kell tapasztalódnia. Égnie kell, hogy a megfelelő megértések megszülessenek a tüzében. Nem tudod, és nem is lehet rálátással sem megszüntetni, mert az a dolga, hogy a szenvedés maradandó nyomot hagyva olyan megértést indukáljon, ami szükséges az életedben a továbblépéshez. És ha eloltod a tüzet, akkor később újra fel kell lobbannia egy másik szituációban, hogy megértsd, mi a lecke belőle. Ilyenkor mondják, hogy hagyd, hagy égjen. De tudnod kell, hogy a hagyást sem te csinálod. Az is csak történik.

4. Teljesen egoként bevonódva éled át a szenvedést. Csak ha véget ért, akkor leszel újra éber, és látsz rá, hogy mi a franc is történt, hogy mi a francot is csináltál.

És mi a legfontosabb tanulság ebből? Az, hogy a felébredett éned is teremtett, azaz illúzió. Vagyis nem te döntöd el, hogy éppen melyik csinálódik veled. Az is csak történik. Persze próbálkozhatsz, hiszen a szándékot is a teremtő rakja oda, de el kell fogadnod, hogy vagy sikerül, vagy sem. Ahogy éppen lennie kell. Olyan nincs, hogy te eldöntöd, hogy akkor belemész azba, és akkor a fájdalom megszűnik. Mert nem te döntöd el. Te nem tudod eldönteni, hogy mikor legyél figyelőben, és meddig legyél ott. Mert ha te ezt el tudnád dönteni, akkor mindig ott lennél, nemde?

Szóval tegyél meg mindent, amit kell. De fogadd el azt, ami lesz.

Én ezt találtam. 

Attila