Az avatások segítenek-e abban, hogy felébredjek, megvilágosodjak?
A spirituális felébredés után azt tapasztaljuk, hogy az igazi énünk örök, de nincs neve, nincs kora, nincs neme, nincs anyagból, és nem csinál mást, csak figyel.
A felébredés pillanatától kezdve azonnal tudjuk, hogy ez az új én, a valódi én, míg az ego csak egy nem valóságos szereplő a nem valóságos világban. Az új én azonban ezen egon keresztül tapasztalja meg az egot és a világot.
A felébredés nem csoda, csupán egy pillanat, amikor észrevesszük az igazi ént, aki mindig is ott van.
Ehhez semmilyen avatás nem szükséges, csupán a kamerát, amivel kifele nézel, be kell fordítanod magad felé, és meglátni azt, aki kifelé néz belőled.
Ha tovább boncolgatjuk a témát, azt kell látnunk, hogy az igazi én nem energetizálható, nem hatnak rá szimbólumok, varázsszavak, sem angyali vagy gondolati energiák és az imák sem. És ezeket létre sem tudja hozni. Az igazi én nem teremt. Csak figyel. Vagyis az avatást csak ego adhatja és csak ego kaphatja. Illúzió az illúziónak.
Felébredt tudatosságból nézve az avatás haszontalan dolog.
A megvilágosodás azonban más dolog. Az kőkemény csoda. Olyankor más dimenzióba kerülsz, annak ellenére, hogy ottmaradsz, ahol vagy. Az ego és a világ eggyé válik. Minden egy lesz. Minden egylényegű lesz. Itt egyszerűen feloldódsz a mindenségben, és annak részesévé válsz.
Konkrét megvilágosodott állapotban lévő embert találni lehetetlen. Mindenki ideig-óráig van ebben az állapotban, utána kizuhan belőle. Azt érzed, hogy egyszercsak bezáródsz. És vége.
Azonban hiába vagy a megvilágosodás állapotában, amikor minden vagy, nem tudsz adni semmit senkinek, hiszen az is te vagy. Nem fizikálisan, hanem érzésben. Egylényegűségben vagy mindennel. Maga vagy a tér és az abban megnyilvánult minden. Ekkor nem tudsz adni semmit. Tudatosan biztosan nem.
Ha kiestél belőle, akkor újra ego vagy és felébredt tudatosság. Vagyis visszatérünk a fentebbi ponthoz. Az ego ad az egonak avatást.
Azonban a megvilágosodáshoz általában egy folyamat vezet. A folyamat során a test függőségmentessé válik, a gondolatok akarás-mentessé válnak, és az érzelmek szándék nélküli szeretetté válnak. Ezek a folyamatok olyan ember vagy csoport közelében, akik jelen lévő tudatosságban, vagy még inkább jelenlétben vannak, felgyorsulnak. A jelenlét állapota a megvilágosodás állapotának előszobája. Mielőtt megvilágosodás megtörténik, először a jelenlét állapotába zuhansz. Ebben az állapotban elkezd feloldódni a test-elme rendszer "határa". Kitágulsz, kezdesz térként érzékelődni, és magává a szeretetté válni. Ha ebben az állapotban van a közeledben valaki, ő szintén bevonódik ebbe a térszerű állapotba. De ez a folyamat magától történik. Pontosabban, ha felébredt tudatosság vagy, akkor ha belemész az igazi éned állapotba, akkor jelen levés, illetve a jelenlét magától létrejön. De az igazi én nem tud hókuszpókolni. Csak benne vagy, és a körülötted lévők bevonódnak. Magától. Minden más hókuszpókuszt az ego végez.
Így megint oda jutottunk, hogy avatást csak az ego tud adni az egonak.
Ahonnan én látom, mindenféle avatás szükségtelen és felesleges.
Ami szükséges, hogy ébredj fel, legyél az igazi éned állapotában minél többet. Ha nem vagy felébredt, és valaki közelében érzed a jelenlétet, akkor legyél ott ameddig csak tudsz. De ez az állapot avatással nem átadható.
Én ezt találtam.
Attila
