Az elfogadás megélése felébredettként

A felébredés után már tudod, már látod, hogy az ego lényed csak egy robot. Minden gondolata, cselekedete, érzése nem a sajátja, hanem csinálódik vele. Látod, hogy ezeket nem az egod találja ki, hanem csak úgy megjelennek és megtörténnek vele. De azt is látod, hogy ezeket befolyásolni, megváltoztatni, megszüntetni sem tudod. Hiába vagy már "az", látod, hogy mint "az", csak tanúja vagy az eseményeknek, azokra hatással nem tudsz lenni.

Megérted, hogy van egy "valaki" vagy "valami", aki ezt az egészet teremti, aki ezt az egészet létrehozza. Úgy, ahogy éppen van. Megérted, hogy a teremtő nem te vagy, mert te nem tudsz változtatni semmin. Te csak megfigyelni tudod az eseményeket. Megérted, hogy a teremtő úgy játssza ezt a játékot, ahogy a kedve tartja.

És megérted, hogy te semmi mást nem tehetsz, mint elfogadod mindezt.

Ez a szabadság maga. Mert ezzel minden akarás megszűnik. Csak hagyod, hogy úgy történjen minden, ahogy annak történnie kell.

És ezt hogyan éled meg?

Nos, a felébredés után sem változik semmi az életedben. Az életed (az egod élete) ugyanolyan felfoghatatlan lesz, mint előtte. Ugyanúgy nem fogod tudni, hogy miért történik veled mindaz, ami történik, mint előtte.

 Annyi a különbség, hogy már tudod, hogy nem is tudsz tenni semmit, hogy máshogy legyen, mint ahogyan lesz.

Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy látom, ha az ego énem bénázik, és valami "rossz" történik vele. És nevetek rajta, mert tudom, hogy a teremtő most azt játssza, hogy szenvednem kell.

Persze van olyan is, hogy az ego énem bosszús lesz, mert mondjuk megint valami "rossz" történt vele. De látom, hogy az ego énem bosszús. És ilyenkor vagy tudok magamban ezen kuncogni, vagy akár teljesen el is boríthat a szenvedés. De ezt is látom, ha így történik.

Egyszerűen semmin nem tudok változtatni. Csak figyelem az eseményeket. Elfogadok mindent, ami és ahogy történik. Mert én maga az elfogadás vagyok.

"Ami jön, hadd jöjjön, ami megy, hadd menjen. Nézzük meg, mi marad. Önvalónk realizálása a legnagyobb szolgálat, amit ennek a világnak nyújthatunk." (Ramana Maharsi)

Attila