Beleragadni egy spirituális élménybe

Az emberek 99,9 százaléka spirituális értelemben véve alszik. Ez azt jelenti, hogy számukra az "én", vagyis amikor azt mondják hogy "én", az a személyiséget jelenti. Az én számukra egyenlő a test, az elme és az érzelem alkotta rendszerrel. Az én testem, az én gondolataim, az én érzéseim, az én személyiségem. Én gondolom, én érzem, én teszem. El sem tudják képzelni, hogy másként is lehet. Számukra aki azt mondja, hogy ez nem így van, az bolond.

A spirituális értelemben vett felébredés ebben gyökeres változást hoz. Az "én" már nem a fentebb említett rendszert jelenti, hanem egy ezeken túl lévő névtelen, nemtelen, kortalan, halhatatlan, határtalan, nem anyagból lévő entitást, aki nem tesz mást, mint figyel, azaz csak néz. A felébredés után ez a nézés, vagy figyelés jelenti az "én" fogalmát, és az addigi test, elme, érzelem alkotta rendszer az "ő" megnevezést kapja majd.

Tehát jelen esetben, amikor azt mondom hogy én, akkor erre a mindenhol és egyben meghatározhatatlan helyen lévő anyagtalan figyelésre értem, akit a tudatosság néven lehetne még definiálni.

És az addigi én, vagyis Attila már az "ő" megnevezést kapja.

Persze a hétköznapi beszédben ritkán hívom így hogy ő, mert egyszerűbb a többi embernek a hagyományos módon énnek nevezni Attilát. Ez egy kegyes hazugság a részemről, de így nem néznek bolondnak.

De hogy a beleragadásról is beszéljek. Amikor kereső leszel, vagyis spirituális élményekben részesülsz, elindulsz az úton a felébredés és vagy a megvilágosodás felé. Ezek a spirituális élmények a bepillantások az addigi létformádon túli világba. Ez fontos lépcsőfok ahhoz, hogy elhidd, igenis érdemes keresni, hogy megkérdőjelezhesd, tényleg úgy valódi-e a világ, ahogy addigi életed során tapasztaltad.

Azonban hogy eljuthass a felébredésig és vagy a megvilágosodásig, két fontos dologra hívnám fel a figyelmedet.

Az első, hogy a célod kell hogy legyen a felébredés és vagy a megvilágosodás. Ha ezt nem is tudod, hogy valójában ide kellene eljutnod, akkor nem is fogsz ide eljutni. Pedig ez maga a megváltás. Ez a maga béke. Itt ér véget a keresés. Sajnos sokan nem is tudják, hogy az egész spiritualitásnak ez az értelme. Tudd, hogy mit keress, ne csak úgy általában keresgélj. Ez legyen a célod. Akarj megvilágosodni. Hidd el megéri. 

A másik, hogy a kezdeti betekintésekbe sajnos bele lehet ragadni. Mit is értek ez alatt? Ha valamilyen módon megtapasztaltál valamilyen spirituális élményt, gyógyítás, utazás, kitágulás, szeretetté válás, energia érzet, térérzet, stb, akkor újra és újra ugyanazt, vagy hasonlót akarsz majd átélni.

Vagyis mondjuk, ha transzlégzésen megtapasztaltál valami csodálatosat, akkor újra és újra mész transzlégzeni, hogy újra és újra megtapasztald azt a csodát. És megelégszel azzal, nem akarod a végsőt.

Vagy egyszer térdig belegázoltál a tengerbe, és közben megtapasztaltál valami óriási spirituális élményt, mondjuk szeretetté váltál hirtelen, akkor mindig vágysz oda vissza, és újra és újra térdig gázolsz majd a tengerbe, jóesetben ugyanott, hogy megint megtapasztalhasd azt a csodát. És nem akarod azt elengedni, és keresni tovább.

Vagy ha mondjuk gyógyító vagy, akkor újabb és újabb gyógyításokat tanulsz meg, ahelyett hogy továbblépnél, és megnéznéd mi van a gyógyításon túl.

Vagy meditálsz, és megtapasztalod a semmit, emiatt még többet meditálsz, hogy még jobban átélhesd, és nem veszed észre, ha abbahagyod a meditálást, akkor visszajön az ego, és nem változik semmi. Mert nem a meditálás a lényeg, hanem a végső cél elérése. És ahhoz menni kell tovább.

Ha megmutattak neked pár építőkövet, és azt, hogy abból hogyan építs egy kis házikót, ne elégedj meg ennyivel. Keress más építőköveket, és akarj palotát építeni belőlük. Tágítsd az ismereteidet, kísérletezz, akarj többet és többet.

Tehát arra biztatlak, ne ragadj bele a spirituális élménybe. Hanem a végső célt akard elérni. Hidd el megéri.

Attila