Beszélgetés a megvilágosodásról

I.L.: Szeretném megtapasztalni magam is az állapotot, amit átéltél. Meg tudnád mondani kérlek, hogy milyennek láttál engem, amikor megélted az egységet?

Spiritualitás: Mármint személy szerint téged?

I.L.: Nem a személyemet, hanem azt a részemet, amit te magadban megtapasztaltál. Nekem is van, csak még nem vagyok benne tudatos, azt hiszem!

Spiritualitás: Nem értem mire gondolsz. Kifejtenéd bővebben? Itt már konkrét külön részek megtapasztalása megszűnik. Mindennel azonos vagy, azok különállósága megszűnik. Amikor ez történik, és azt érzed, hogy azonos vagy a fával, akkor nem érzed konkrétan a fát, hanem a lényed azonos természetű a fával, egylényegűnek érzed magad vele. De nincs külön fa érzeted. És persze nem te leszel a fa. Azt érzed, hogy a fa is belőled van, a te anyagodból, ami egy megfoghatatlan esszenciális energia. Te vagy a tér, és a térben megnyilvánult minden. De ezt egységes egésznek érzed, nem különálló dolgoknak. Ennek ellenére a fa fa marad. A fizikális világ megtapasztalása ugyanolyan marad. Nem fogsz tudni belemenni a fába és fává változni.

I.L.: Értem! Akkor valószínű, hogy én értek félre valamit. Ez előfordulhat, mivel tapasztalat híján nehéz elképzelni, amit leírtál. Lehet, hogy inkább tapasztalnom kellene. Abban tudnál segíteni, hogy miként juthatok hasonló tapasztalathoz?

Spiritualitás: Van ezen az oldalon, a Spiritualitás facebook oldalon, egy olyan írásom, hogy út a megvilágosodáshoz. Abban leírtam az öt lépcsőfokot, amin keresztül zajlik az előkészület erre az "eseményre". De elérni erőből nem lehet. A megvilágosodás az kegyelem. Vagy megkapod, vagy nem. Ami biztos, hogy vágyakozni kell rá, és szinte minden percben azzal kell foglalkoznod, életcéloddá kell, hogy váljon. És akkor talán megkapod, de nincs rá garancia sajnos.

I.L.: Értem! Köszönöm! Megnézem. Az tetszik, hogy kegyelem és megkapod, mert enélkül a vágy lehetne pusztán egoista is.

I.L.: Megnéztem az utat! Sajnos csak azt írtad le, hogy mi történik velünk, azt nem írod, hogy mit tehetünk, hogy amit leírtál, megtörténjen. Illetve egyet mondtál, ébresszük fel a vágyat és várjunk. Ez lenne a megoldás?

Spiritualitás: Igen, a legfontosabb a vágy. Égő vágy legyen benned, hogy megtapasztald a megvilágosodást. Ha ez megvan, ahogy minden gondolatod e körül forog majd, ahogy mindenhol ezt keresed majd, elindulsz egy úton. A te utadon. Ezen az úton rátalálsz könyvekre, mesterekre, tanfolyamokra. Sok közülük mellékvágány lesz, de az is siker, mert akkor azokat már kizárhatod. A lényeg, hogy a cél mindig ott lebegjen a szemed előtt. Az visz majd előre. Közben pedig a fent említett folyamatok fognak lejátszódni benned. És az úton számos ponton feladhatod. Ott a Mese a királyról poszt, ahol pont azt írom le, hogy sokan, akik elindulnak az úton, közben feladják. Kitartónak kell lenni, és a végén feladni. Na akkor kapod majd meg. Talán. Nem könnyű elérni, megkapni, hiszen ezért nincs sok olyan ember, aki megkapta. Remélem, nem keserítettelek el. Érdemes nekiindulni, mert nagyon sok "csodán" keresztül juthatunk el a "mennyországba"

.I.L.: Dehogy is keserítettél el. Hiszen, ha jól értelmezem, a megvilágosodás nem öncélú. Kedvenc idézetem Hamvas Bélától: " Addig egy, egyetlen egy sem üdvözül közülünk, amíg még van egy, egyetlen egy, aki még nem üdvözült." Nekem ez jelenti az egységet.

Spiritualitás: Ismerem ezt a "teóriát", ha jól emlékszem buddhista ideológia. De én nem látom ezt, és nem tapasztaltam ezt. A teremtő nagy játékos, de a szándékait nem fedi fel. Így ez, hogy mindannyiunknak meg kell világosodni, mert akkor jön el a "Kánaán", ez merő optimista kitaláció. Nem tudhatni, hogy mi és miért történik, csak azt, hogy történik. A szándék nem látható, mert az már a megnyilvánulatlanból jön. És arra rálátni nem lehet. Ezért ez csak kitaláció. Legalábbis én ezt találtam. 

I.L.: Valószínűleg igazad van! Ha nem láttad, akkor nincs. Tehát minden amit nem láttál, az kitaláció. Egyetértek.

I.L.: Már csak azért is mesteremnek tartalak, mert el tudsz bizonytalanítani. Azt gondolom, hogy az ego világában, ahol én vagyok, nem túl jó, ha a tudásomat megmerevítem. Mert így az ego tévedéseit tartanám abszolút igazságnak. Imponálni akartam neked a Hamvas idézettel, mivel eddig azt hittem, hogy arról szól, hogy az emberiség egység. Egyek vagyunk, csak abban az illúzióban élünk itt az ego világában, hogy elszigetelten létezünk. Mivel te átélted az egységtudatot, azt reméltem, hogy az idézet tetszeni fog neked. De most bizonytalan vagyok, hiszen te azt írtad, az csak egy teória. Egyek vagyunk, de mégis csak egyesek üdvözülnek? Ezt én nem értem, nyilván az én hibám, van még tanulnivalóm!

Spiritualitás: Szerintem Hamvas Béla és Weöres Sándor is felébredt emberek voltak. Igen, örültem, hogy említed őt, mert hogy hallottál róla, az azt jelenti, hogy már te is kereső vagy, már húz befele téged is a teremtő. Így nem én vagyok az első, akitől ilyesmiről hallasz. És ez nagyon jó. Azonban a felébredés után, amikor megszületik az új látásmód, akkor el kell kezdeni vizsgálódni, hogy ki is vagyok én valójában, mi az igazi természetem, hogy is működik a világ akkor, mi is a teljes igazság. És itt nagy a szórás, hogy ki milyen mélységig jut el, és ki milyen hozott (pl. buddhista) információkkal keveri azt, amit tapasztalt. És a buddhista teológiát tanulmányozók belekevernek olyasmiket, amik szerintem kitalációk. A megnyilvánulatlan szándékaira nem lehet rálátni, ezért megnyilvánulatlan. Következtetéseket lehet tenni, de ezek csak kitalációk. Persze lehet, hogy igazuk van, de én nem találtam ezt. Én azt találtam, hogy a teremtés okára nincs magyarázat és nincs válasz. Van és kész. Csak. Irtó nehéz elfogadni, és talán ezért van, hogy azt a reményt fejezik ki sokan, hogy azért, hogy minden ember majd felébredjen, és "Új Föld" meg minden, de szerintem, és megint csak mondom, szerintem, ez kitaláció. Erre rálátni nem lehet. És Hamvas Béla és sok más mester is eddig jutott. Sokat vizsgáltam ezt a kérdést, és mind a mai napig vizsgálom, hogy igazuk van-e, de szerintem nem. De ettől még lehet. És igen, sajnos csak egyesek "üdvözülnek", míg mások nem. Nem találok benne logikát, hogy ki igen, és ki nem. A teremtés tökéletes spontaneitással alakítja ezt. De ezt nem jelenti azt, hogy nem érdemes keresni. De ha valaki nem keresi, az is jó.

I.L.: Kérlek, ne vedd zokon a kérdéseimet, tudatlanságom okán kérdezek. Mondtad, hogy egy mester sokat segíthet! Ilyen értelemben te mester vagy. Akkor te segíthetsz. Egy dolog jutott eszembe, mivel rájöttél, hogy nincs jó rossz nélkül: hogyan viszonyuljak a rosszhoz? Konkrétan mit tegyek, ha azt látom, hogy egy férfi bántalmaz egy nőt? Persze, ha nem vagyok gyáva, mert akkor nyilván semmit nem fogok tenni. Ha bátor vagyok és tudnék segíteni, akkor mit tegyek? Mondhatom, hogy nem teszek semmit, egyek vagyunk, a férfi önmagát bántja, én meg csak bölcsen szemlélem, hiszen tudom, hogy nincs jó rossz nélkül.

Spiritualitás: Bármit teszel majd ilyen esetben, azt helyesen teszed. Mert nem te teszed. Ha kiállsz a rossz ellen, akkor azt kellett tenned, és megtapasztalod azt, amit az hoz. Lehet győzelmet, lehet kudarcot. Ha pedig nem állsz ki a rossz ellen, akkor meg azt kellett tenned. Mert neked és neki azt kellett megtapasztalnia. Nincs rossz döntés. Persze ezzel nem könnyítettem meg a helyzetedet. De ez az igazság. Minden, amit teszel, vagy nem teszel, az úgy van jól.

I.L.: Ez nagyon nagy veszélyeket rejt magában! Azt hiteti el velem, hogy bármit tehetek, az úgy van jól!

I.L.: Egyébként látszik, hogy te vagy a mester én meg a tanítvány, hiszen nekem leginkább kérdéseim vannak, neked pedig mindenre van kész válaszod. Én keresem az igazságot, te viszont már mindent tudsz.

Spiritualitás: Igen, egy magasabb szempontból, a felébredt tudatosságból szemlélve, ez így van. Bármit teszel, az onnan nézve helyes, hiszen nem te teszed, hanem történik. Így azt mondhatom, hogy felülről nézve bármit teszel, az helyes. Alulról nézve, amit teszel, annak a következményeit viselned kell. Ha segítesz, és sikert érsz el, örülni fogsz. Ha segítesz, és emiatt bajba kerülsz, elszenveded a kudarcot annak minden következményével. És ha nem segítesz, akkor annak a következményeit szenveded el. De mindez történik velünk. A döntés csak látszólagosan a tied. Így az is, hogy bármit megtehetsz. És ha bármit megteszel is, a következményeit az ego elszenvedi. Felülről nézve meg a mesehős szenvedi el, akit éppen alakítasz. Ami felülről nézve a játék része. De nagyon jól rávilágítottál erre a kettősségre. Igyekszem majd egy írásban ezt jobban kifejteni. Köszönöm neked.

Spiritualitás: Köszönöm, hogy mesternek gondolsz, de én nem tartom magam annak. A mester nekem az, aki tanít. Én nem tanítok. Én csak azt mondom el, ahogyan én látom. Nem akarok senkit megtéríteni, nem akarom, hogy bárki is kövessen. Szívesen segítek bárkinek, akinek van kérdése, de nem akarok a klasszikus értelemben vett mester lenni, aki megmondja a frankót, és mindig igaza van. Inkább egy barátféleség, aki azt mondja, én már jártam ott, ha kérdésed van, válaszolok. De senkit nem akarok győzködni erről. Ha hisz nekem valaki, akkor jó, ha nem, az is jó. De nagy megtiszteltetés, hogy annak nevezel. Köszönöm neked.

I.L.: Akkor konkrétabban kérdezek! Te mint megvilágosodott, mit tennél abban az esetben, ha látnád, hogy valaki bántalmaz egy nőt vagy egy gyereket vagy teljesen mindegy, hogy kit? Lehet egy kutya is! Az a kérdésem, hogy te mit tennél, nem elméleti választ várok. Konkrétan mit tennél, ha egy ilyen szörnyű eseménynek a tanúja lennél? Persze feltételezem, hogy nem vagy gyáva és nem futnál el!

Spiritualitás: Mérlegelném a helyzetet, a lehetőségeket, és az alapján cselekednék. És természetesen tudatában annak, hogy az ego világában ennek lesznek következményei, de tudatában annak is, hogy amit teszek, azt kell tennem. Legyen ez akár cselekvés, akár nem cselekvés. Ha az ego világából nézem, akkor ha azt látom, hogy a cselekedetemmel a személyes létemet nem veszélyeztetem, és azt látom, hogy van értelme a cselekedetemnek, akkor megteszem amit kell. Ha úgy ítélem meg, hogy a leendő cselekedetem fizikai veszélybe sodorhat, vagy egyszerűen hasztalan kiállni a jóért, mert a szituációnak nincs megoldása, akkor továbblépek és elengedem. Akkor nem az én dolgom, hogy megoldjam. Ha a belső indíttatásom, késztetésem nagyon erős a segítségadásra az adott szituációban, akkor segíteni próbálok. De az ego világában a testem nekem is meg fog halni és megsérülhet, így ha a szituáció túl veszélyes, abban nem akarnék részt venni. Akkor segítséget kérek a megfelelő személytől, hatóságtól, vagy ha ez sem lehetséges, akkor elfogadom, hogy az adott szituációnak úgy kell megtörténnie, ahogy történik. És megpróbálom elengedni.

I.L.: Lehet, hogy rossz példát mondtam, mivel belekeveredett a saját testi épség. Mondok másikat: minden úgy van jól ahogy van, tehát meglátok az utcán egy koldust, ne segítsek rajta, mert minden úgy van jól ahogy van? Neki szenvednie kell! Ha az ego szemszögéből nézem, akkor segítek egy embertársamnak! Ha abból a szemszögből nézem, hogy mi emberek egyek vagyunk, akkor nem segítek, mert minden úgy van jól, ahogy van?

Spiritualitás: Nehéz ezt jól elmagyarázni. Nem azt mondom, hogy ne segíts, hanem ha segítesz, vagy ha nem segítesz, akkor is azt teszed, amit tenned kell. Azt, hogy ez helyes, vagy sem, az csak az ego világában létezik. Magasabb szemszögből nincs helyes és helytelen, csak történés van. Ezért szoktuk azt mondani, hogy onnan nézve minden helyes, de ez rossz megfogalmazás, belátom. Így félrevezető. És ha azt mondom, hogy onnan nézve, ha segítesz, ha nem, akkor is úgy van jól, megint félrevezető. Ott nincs jól és rosszul sem, csak úgy van, ahogy van. És hibásan ezt nevezzük minden jól-nak. Ezért nevezzük azt a világot non-duálisnak, nem-kettősnek, mert ott ezek a fogalmak nem léteznek, de valahogyan el kell magyarázni ezt, és a kettősség világában félrefordítódik, félrejelentődik. Ha rajzolsz egy kutyust egy papírra, aki valamilyen oknál fogva kétdimenziósan életre kel, hogy magyarázod el neki a mélység fogalmát, ami a 3. dimenzióban van, amit ő nem érzékel? Itt is ez a helyzet. Van egy másik dimenzió bennünk, ahol más fizikai szabályok érvényesek. Sajnos a mi világunk szavaival kell elmagyarázni, hogy az milyen. Innen nézve az érthetetlen. Onnan nézve triviális. Egyik barátom úgy fogalmazott, hogy értem amit mondasz, de nem tudom felfogni. Ezért is nem tanítok. Mert látom a sok mestert, ahogy próbálják vég nélkül elmagyarázni azt, ami felfoghatatlan. Csodálom őket, de rendkívül fárasztó lehet.

I.L.: Nem is az azt kérdeztem, hogy én mit csináljak. Én tudom, hogy segítenem kell, ha egyik embertársam szenved. Az a kérdésem, hogy te mit teszel?

Spiritualitás: Én ugyanúgy az ego világában élek, abból nincs kiszállás. A szituációtól függően vagy segítek, vagy nem. Nincs általános válasz a kérdésedre. Annyi az előnyöm, hogy nem gondolkodom már rajta, hogy helyesen cselekszem-e, vagy sem. Mert ha éppen segítek, akkor tudom, hogy azt kellett tennem, ha meg nem segítek, akkor meg tudom, hogy nem kellett segítenem. Amikor átlátsz már az ego világán, akkor ezek a kérdések okafogyottá válnak. Azt teszem, amit éppen tennem kell. Egy felébredt és megvilágosodott ember nem válik hőssé. Ugyanolyan ember marad, csak a látásmódja miatt "bölcsebbé" válik. A mélyben már nem érinti meg semmi. A felszín folytonos változását meg csak szemléli.

I.L.: Akkor én nem szeretnék megvilágosodni! Nem szeretném azt hinni, hogy több vagyok bárkinél. Nem szeretném azt hinni, hogy megtehetem azt, hogy nem segítek egy embertársamon. Talán ezért nem ébredt fel bennem a vágy, anélkül meg nem megy, ezt te mondtad. Már nem is érdekel a dolog, mivel csak kevesen világosodhatnak meg, nem mindenki! Én a többséggel maradnék. A keveseket pedig hagyom, hadd menjenek az útjukon. Nem kérek olyat, ahol csak kevesen vannak, a többség pedig lemarad. Maradok a többséggel!

Spiritualitás: Vajon te minden embertársadon segítesz? Minden koldusnak, akivel találkozol, alamizsnát adsz? Minden rászorulónak hanyatt-homlok rohansz, és odaadod mindened? Gondolom nem. Ugyanúgy mérlegelsz, és amikor tudsz, segítesz, máskor meg nem. Nem lehet mindenkin segíteni, és nem is kell mindenkin segíteni. Van, amikor a nemsegítés a jobb megoldás, mert akkor jut el arra a pontra az a valaki, hogy magán segítsen végre. De ha ezt még nem látod, nem baj. Ha pedig nem szeretnél megvilágosodni, legyen meg akaratod szerint. Az a te utad. Béke veled.

I.L.: Igazad van! Én még nem látom. Persze, hogy nem segítek mindenkinek, csak annak, akivel összehoz a sors, és segítséget kér. Köszönöm, hogy szántál rám időt!