Brigi

Kedves Attila!

Elfogadom feltétel nélkül azt, amit a pillanat ad, nem megítélve azt. Teljesen átadom magam, elengedve a személylétet ....meditálok, gyakorlom az elme csendjét és próbálok minden pillanatban jelen lenni önmagamban. Kell tennem még valamit ? Nem vagyok motivált, hogy erőfeszítést tegyek, hiszen tudom, hogy nincs külső elérendő cél. Akkor csak szemlélődjek? Eddig jutottam, de most kicsit bizonytalan vagyok. Gyakoroljak, vagy ne? Kell tennem valamit, vagy nem? Segíts kérlek!

Tisztelettel és nagyrabecsüléssel: Brigi

Kedves Brigi!

Nos, ahonnan én látom, amit egoként el lehet érni a szenvedéstől való megszabadulás érdekében, azt elérted. Ha nem akarsz felébredni, azaz a felébredés elérése nem célod, akkor egoként ennél többet nem kell tenned. Vagyis a válaszom ebben az esetben, igen, csak szemlélődj. Végtelenül szép, ahogy ezt felismerted.

És igen, legyél a mostban amikor és ameddig csak tudsz, azaz legyél jelen. Ahogyan jelenleg is teszed. Érződik a szavaidon, hogy azok hitelesek, hogy ezt valóban éled. És ez lenyűgöző.

Gyakorolni csak annyit gyakorolj szerintem, hogy ezt az állapotot fenntartsd. Mert amit teszel, az majdnem a felébredett állapot.

A felébredés annyiban különbözik ettől, hogy ott nem teszed ezeket, hanem azzá válsz. Nem meditálsz, hanem maga leszel a meditáció, nem szemlélődsz, hanem maga leszel a szemlélődés, nem kell a csendet csinálnod, mert maga leszel a csend, és nem kell jelen lenned, mert maga leszel a jelenlét.

Úgy tudsz ezekké válni, ha felismered az igazi énedet. Az igazi én maga ezek a jelenségek. Persze ezt most nehezen érthető, de ennél jobban nem lehet elmagyarázni sajnos.

Ha úgy érzed ezek után, hogy el akarod érni a felébredett állapotot, akkor meg kell találnod azt, aki "elfogadja feltétel nélkül azt, amit a pillanat ad, nem megítélve azt." Aki "teljesen átadja magát, elengedve a személylétet." Azt, aki "meditál." Azt, aki "szemlélődik."

Külső elérendő cél nincsen. Ezt is nagyon jól felismerted.

Azonban van valaki, egy megfoghatatlan én, aki mindezt "csinálja". Azt a valakit kell megtalálnod. Fordítsd befele azt a kamerát, amivel kifele nézel, és belülre nézz. Keresd belül azt, aki kifele néz. Keresd azt, aki szemlélődik. És ismerd fel, hogy az te magad vagy. És ismerd fel, hogy az a valami, ami te magad vagy, egy anyagtalan entitás, akinek nincs neme, neve, kora. És ismerd fel, hogy mindig is ez a valami voltál.

Ha felismerted, akkor felébredtél. És már nem kell csinálnod a csendet, a jelenlétet, mert maga leszel a csend és a jelenlét.

De csak akkor próbáld meg ezeket, ha úgy érzed, vágysz erre. Mert teljesen elég és rendben van, ha erre nincs késztetésed, és egyszerűen csak a jelenleg elért állapotodat tartod fent. Egoként a jelenlét megélése a maximum, ahova el lehet jutni. És aki ezt éli, az mindent megtett, hogy egy gyönyörű és tudatos, szemlélődős ego életet éljen le. És te elérted ezt.

Egy dologra érdemes odafigyelni még. Hogy ezt ne úgy érd el, hogy kivonod magad a hagyományos ego életből. Ezt a jelenlétet úgy kell megélni, hogy közben a "normális" ego élet zajlódjon körülötted. Abban az életben kell jelen lenni, és szemlélődni, nem kivonva magad onnan.

Én ezt találtam. És nagyon köszönöm, hogy ezekre rákérdeztél.

Attila