Egy út a felébredéshez

2024.10.16

Szia Attila

Tavaly télen otthon voltam, elmentem dolgozni az egyik baratommal, és a háztól ahol dolgoztunk elküldött beszerezni pár dolgot, míg ő tovább dolgozott.

Autóval mentem, és az első pillanattól nagyon fura érzés volt, valójában olyan volt, mintha mozit néztem volna, csak úgy történtek a dolgok, mintha nem is én vezettem volna. Csodás érzés volt, teljes béke, teljesen együtt voltam mindennel. Soha-soha ilyet előtte nem éreztem, azóta is mélyen bennem van az érzés. Esett a hó, minden olyan gyönyörű és tökéletes volt. Egyedül voltam és ahogy kiszálltam az autóból és bementem a boltba, elmúlt az egész.

Fogalmam sincs, hogy mi lehetett, de nagyon különlegesen jó és ismeretlen érzés volt. Nem nagyon volt hasonló azóta, és talán nem is lesz

Köszönöm, hogy elmondhattam

Jóéjt jó pihenést...🙂

PZ

A baratom akinek a kocsijával mentem, eléggé vallásos. Azt hittem az ő energiája maradt a kocsiban és azt ereztem.

Szia PZ

Szerintem a teljes jelenlét állapotát tapasztaltad meg. Amikor érezzük, hogy minden csak történik. Ez a legcsodálatosabb dolgok egyike. Ritka kincs. Imádom. A velem való beszélgetések alatt is létrejön, néha ugyanilyen erősen. Ez a mozi maga. 😊 Ilyenkor nagyon éberek vagyunk, a tiszta tudatosság állapotában vagyunk. Ez az igazi énünk állapota. Maga a felébredettség állapota.

A különbség az igazi én és az igazi én állapota között, hogy ha felébredett vagy, akkor nem csak az állapotot érzékeled, hanem azt is, hogy az egylényegű veled. Hogy te látod ezt. Kvázi, te vagy az.

Vagyis "én" vagyok ez az állapot. Belőlem jön. Tehát nem csak a mozit érzékelem, hanem azt is, hogy "én" látom a mozit. És ehhez a figyelő énhez bármikor oda tudok menni. Értem és tudom, hogy "én" vagyok aki ezt az egészet látja. "Én" vagyok ez az anyagtalan izé, aki nem azonos a testemmel.

Ha erre a fentebbi emlékre vissza tudsz emlékezni, az nagyon jó. Ezt az emléket érdemes felidézni többször, és próbáld megkeresni azt, aki érzékelte ezt az egészet. Idézd fel, és menj oda ahhoz, aki látta, érzékelte ezt az állapotot. Valahova a térben el kell indulnod figyeléssel, oda ahhoz, arra a helyre, ahol van "valaki", aki tapasztalta ezt az "élményt". Ne fizikai lényt keress, hanem magát azt a valamit, ami nézte ezt az egészet. Ez egyfajta "nézés" érzés.

Ha sikerül odamenni ahhoz, odamenni arra a helyre, ahonnan nézted a mozit, akkor kérdezd meg, hogy ki az, aki ezt tapasztalja, ki az, aki ezt látja?

A válasz az kell hogy legyen, hogy "én". Fel kell ismerned ezt. Meg kell értened ezt.

Próbáld megérteni, hogy az aki ezt az egész mozit látta, aki látta, ahogy te ott ülsz a moziban, az nem a tested volt. Hanem azon kívül valami. Valami a térből látta ezt. És ez a valami az "én" volt. Figyeld meg, és mond ki, hogy "én" vagyok az, aki látta a mozit. "Én" vagyok az, aki ezt az egészet látta. És ez az "én", nem a test volt. Nem a testből jön ez a nézés. Hanem valahonnan kívülről. A térből. Nem konkrét helyről, hanem egy megfoghatatlan helyről.

Vagyis meg kell látnod, érezned, értened, hogy aki látta ezt az egész "jelenséget", az "én" volt. "Én" láttam, hogy az egész csak történt.

Ha ezt megérted, akkor felébredtél. Vagyis ha megérted, hogy te nem a test vagy, hanem ez az izé, akkor felébredtél. És innentől bármikor oda tudsz menni ehhez a figyelőhöz. Aki az igazi "én".

Ennyi az egész. 😊

Egyébként lehet hogy van köze a barátod vallásos állapotához, hogy "otthagyta" a jelenlétét a kocsiban, de lehet, hogy nem. És lehet, hogy ez belőled jött, hogy ez csak "neked" szólt. Hogy ezt megtapasztalhasd. Ez egy esély, hogy felismerd az igazi énedet. És ez így utólag is megvalósulhat. Próbáld. 😊

Hajrá. 😊

Attila