Először felébredsz, majd utána megvilágosodsz?

Nos, azt hogy a felébredés és a megvilágosodás különböző megtapasztalások, azt rajtam kívül csak egy tanítótól hallottam ezidáig. Ő pedig Mihály Hajnalka, alias Bona, aki Kerekegyházán és Kecskeméten tart előadásokat, ha még tart. Egy ideje már nem követem a tanításait. Ő úgy tanította, hogy a felébredést követi a megvilágosodás. Pontosabban, követheti a megvilágosodás.

Hogy ez így van-e, nem tudom. Talán lehet így is. Nálam megelőzte a megvilágosodás a felébredést.

 Bona egy abszolút felébredt tanító. A tanítása a felébredésre irányult. Szerintem azonban a megvilágosodás más megtapasztalás.

2016-ban az Everness fesztiválon K.V. Suresh előadásán kívülről is láthattam, milyen, ha valaki megvilágosodott állapotban van. Mert ő abban az állapotban volt. Ahogy viselkedett, amit beszélt, ugyanazokat tapasztaltam magamon is, amíg be nem zárultam. Mást mondott, mint a felébredettek. Beszélt az állapotból kikerülés és az újbóli bekerülés esetéről, amikor majdnem kidob, de sikerül bentmaradnod. Ez abszolút csak a megvilágosodásra jellemző. Talán úgy szemléltethetném, hogy a megvilágosodás állapotban egy másik dimenzióba kerülsz, (kitágulsz) és ebből érzed, amikor zárulsz be, de még van, amikor sikerül újra visszakerülnöd, a bezárulás még megakad. Aztán egyszercsak valamilyen oknál fogva végleg huss, és nincs tovább. Azóta több videóját is láttam, de már ő is kiesett belőle.

Vagyis én azt tapasztalom, hogy a felébredés és a megvilágosodás nem ugyanazt jelenti.

Már sokat cikket írtam a felébredésről, ami egy pillanatnyi esemény, amikor is az "én" az egoról átugrik az önvalóra. Onnantól már az igazi lényed vagy, ami az örök, halhatatlan, nem anyagból lévő tér. Ami maga a szeretet, maga a fény, maga a semmi, maga a mindenható béke. De mégis, a felébredés után egyfajta kettősség állapotba kerülsz. Te vagy a mindenség, de megmarad az ego éned is.

A megvilágosodás azonban valami egészen más. Sokkal intenzívebb az egész. Ott teljes egység van. Egoként leszel a tér. Úgyis mondhatnám, hogy ott is azonosulás van, mint a felébredés előtt, ahol az egoval azonosulsz. De a megvilágosodás alatt az önvalóval azonosulsz. Ott nincsen kint is vagyok, meg bent is vagyok megtapasztalás mint a felébredésnél. Az ego nem valami, amit meg tudsz figyelni, mint a felébredésnél, hanem az ego teljes mértékben beleolvad az önvalóba. Nem az van, hogy amit mondasz, vagy amit hallasz, az egon keresztül érzékeled, vagyis az ego mondja és az hallja a beszédet, mint a felébredésnél. Hanem a beszéded és amit hallasz is, a térből jövő megtapasztalások. Az észlelés nem kötődik az egohoz, térszerű lesz, nem tudod beazonosítani a forrását. A látásod is abszolút nem konkrét érzékelés, hanem inkább érzés szerű valami. Sokkal több, mint a látás. Nem tudod konkrétan kötni a szemedhez. Mert ez is inkább a térből jön. Nem az ego viselkedésének a tanúja vagy, hanem áramlasz a mindenséggel. Inkább, maga vagy az áramlás és a mindenség is. Mindennel egylényegű vagy. Maga vagy a tér, és az abban megnyilvánult minden. De ez nem egy fizikai megtapasztalás. Hanem egy érzés. Te magad vagy ez az érzés. Kívülről pont ugyanolyan maradsz, mint addig. De amit átélsz, amit tapasztalsz, az leírhatatlan.

Legjobban a jelenléthez hasonlít. Talán "teljes" jelenlétnek tudnám leginkább nevezni. Annyival több a sima jelenlétnél, hogy azonosulsz a jelenléttel. A "sima" jelenlétet egoként is megtapasztalhatod, még felébredettnek sem kell lenned hozzá. De a megvilágosodásnál nem egy rajtad kívülálló dolog lesz a jelenlét, hanem te magad vagy az.

És persze az elérése is más. A felébredés az, amikor észreveszed az igazi énedet. Észreveszed, hogy az ego nem az igazi lényed, hanem te a mindenség vagy, és mindig is az voltál. A felébredéshez nem kell semmi, csak addig figyelni, míg rájössz, hogy a figyelő nem az ego, hanem a mögötte lévő tér.

A megvilágosodás azonban kegyelem. Ott többet kell "tenned" érte, hogy elérd. A testnek függőségmentessé kell válnia, a gondolkodásnak akarásmentessé kell válnia, és a szeretetednek szándék nélkülivé kell válnia. És izzó vággyal kell akarnod, hogy megtapasztald a megvilágosodást. Majd végül ezt a vágyat is el kell hogy engedd. És akkor zuhansz bele.

Elnézést kérek mindenkitől, aki eljutott idáig a cikkben. Nem tudom pontosabban megfogalmazni ezeket. Ez mid misztérium. Fel nem fogható, meg nem érthető, el nem hihető.

Kérlek ne is foglalkozz azzal, hogy milyen ez. Inkább csak vágyj rá, hogy te is átélhesd. Gondolj állandóan arra, hogy te is meg akarod tapasztalni a megvilágosodást. Ezt keresd, ez legyen mindig a spirituális keresésed központjában. És akkor elindulsz majd az úton, ami elvihet oda.

És hogy aktuális legyek, az maga lesz az ünnep számodra.

 Attila