Én a megnyilvánulatlan vagyok?

A teremtő a világgal játszott játéka során háromféle tudatállapotú embert alakít.

Az első csoportban a játék során alvó tudatállapotú embereket játszik. Ők alkotják a világ embereinek 99,99 % -át. Azt játssza, hogy ők azonosulnak a testükkel, a gondolataikkal, az érzéseikkel, a nevükkel, a foglalkozásukkal, az életükkel. Azt játssza, hogy ők haragszanak, szeretnek, félnek, azt játssza, hogy ők úgy gondolják, hogy ők irányítanak, ők döntenek. Azt játssza, hogy nekik mindig valami bajuk van, mindig valamilyen problémájuk van. Ők a szenvedők csoportja.

A harmadik csoportban lévő emberekkel különleges játékot játszik. Azt játssza, hogy ők a teljességben élnek. Nagyon-nagyon kevesek játéka ez. Néhány tíz, esetleg száz ember. Velük a játék során egy olyan tudatállapotot játszik, amit amíg meg nem tapasztaltad, elképzelni sem engedi. Ebben a tudatállapotban térként nyilvánulsz meg, olyan térként, amiben te és a környezeted nyilvánul meg. Vagyis kívülről nézve minden ugyanolyan, mint eddig, de te belülről már nem az egyén vagy, hanem a tér, amiben az egyén (a régi te) és a környezete megnyilvánul. Természetesen ennek a térnek a részese, abból van, az egyén (a régi te) és a környezete is. Egy vagy velük. Teljességben vagy. Olyan, mintha kitágultál volna, és az egész világ te lennél. És az egészet kitölti a szeretet, mint energia. Elképzelhetetlen, leírhatatlan, maga a csoda. Ide csak kegyelem útján lehet eljutni.

A második csoportban lévőkkel a felébredt tudatosságú embereket játssza. Ők már egyre többen vannak. Ide két úton juttatja el az embereket. A harmadik csoport felől, akikkel megtapasztaltatja a teljességet, de utána kidobja belőle őket. Ők már nem a teljességbe élnek, de már megtapasztalták azt. Bezárultak, de nem teljesen. Megmarad a tudásuk, és a nézőpontjuk arról, hogy mi az igazság. Ők tudják, mert megtapasztalták, hogy a világ, ahogy az egyes csoporttal játszatja, csupán illúzió.

A másik úton az alvó tudatállapotú embereket ébresztgeti. Vagy spontán, egyszerűen betekintést enged, vagy segítséggel, egy már felébredt tudatosságú vagy teljességben élő ember lévén megmutattatja nekik az igazságot. Az igazságot, hogy ők nem a test, nem az érzelem és nem a gondolat, hanem a tudatosság, a figyelő, a tanú, aki az egészet látja, felfogja, megtapasztalja. A tudatosságot, ezt a figyelőt, vagy tanút, vagyis az igazi ént vizsgálva azt találjuk, hogy nincs neme, nincs kora, és hogy semmiből van. Amikor megpróbálunk odamenni, ahol a tudatosságunk van, nem találunk ott senkit és semmit. Mégis van. Mégis vagyok. Sőt minden én vagyok. Ez a nézőpont jellemzi a felébredt tudatosságú embert. És ezt bárki megtapasztalhatja.

Ennek a csoportnak a játékosai a játék során különböző értelmezési szinteken állnak arról, hogy kik ők valójában. Ők a felébredt keresők. A végső megértést nem kapja meg egyből mindenki, hanem a játék során folyamatos mélyülés van a megértésben. Ezért az ebben a csoportban lévők nagy értelmezési különbségekkel rendelkeznek. Elég nagy itt jelenleg a káosz. Itt vannak, akik a játék során még elég gyakran azonosulnak vissza a testükkel, gondolataikkal, érzéseikkel. Vannak, akik sokat tartózkodnak a tudatosságban. Vannak, akik gyógyítani, tanítani kezdenek, mert azt játssza velük, hogy van kit gyógyítani, tanítani. És vannak, akik elvonulnak, akikkel elvonulósat játszik. A játék során hatalmas kavalkádot játszik a teremtő a különböző megértési szinteken lévőkkel. 

Azonban néhány embert a játék során eljuttat oda, hogy megérteti velük, hogy a tudatosság is illúzió. Az is teremtmény. Miután rádöbbentet, hogy a tudatosság, a figyelő, a tanú, az igazi én nem teremt, és őt is teremtették, jutsz el oda, hogy van valami azon túl is. És ekkor rátalálsz arra, hogy valójában minden a megnyilvánulatlan. A megnyilvánulatlan azonban nem megtapasztalható, csupán kikövetkeztethető. Ez egy nagyon mély szint. 

Mi a megnyilvánulatlan? Nehéz megmondani, körülírni lehet csupán. A megnyilvánulatlan egy szuper intelligencia. Legalábbis erre enged következtetni. Olyan értelmességgel bír, ami számunkra felfoghatatlan. Ő a teremtő. Mindent ő hoz létre, az utolsó gondolatodat is ő teremti. Minden ő. Amit el tudsz képzelni, az ő. Még az elképzelésedet is ő képzeli el. Ő teremti a tudatosságot, hogy minderről tudomásod legyen. Még azt sem merném mondani, hogy azért, hogy neki legyen tudomása róla. Neki a tudomás nélkül is tudomása van mindenről, hiszen azon felül áll. És közben semmiként, ürességként tapasztaljuk meg. Úgy, mint a tudatosságot. De ott már a tudatosságunk sincs jelen. Abszolút üresség, abszolút semmi. Elképesztő talány. Itt már csak tapogatózni lehet. 

Mondhatom én azt, hogy én a megnyilvánulatlan vagyok? Nem. Mert a megtapasztalásom az, hogy én a tudatosság vagyok. De a tudatosság teremtett, vagyis én teremtett vagyok. Akkor én megnyilvánulatlanból vagyok? Igen, legalábbis szerintem. Amikor már az énen is túllépek, amikor már az én is megszűnik, ott véget ér a kutatás. Nincs tovább. Csak az, hogy minden a megnyilvánulatlan.

A megnyilvánulatlan által teremtett tudatosság vagyok. Egy nézőpont csupán, amely megtapasztalja a megnyilvánulatlan által folyamatosan teremtett világot. Amellyel azonos vagyok. Mely bennem teremtődik meg. Idáig jutottam. Idáig juttatott a megnyilvánulatlan. 

Attila