Észre lehet venni a különbséget egy felébredett és egy nem felébredett ember között?

2020.10.30

Nos, nemigazán.

A rengeteg hiedelem ellenére a felébredett ember pont ugyanúgy néz ki, mint a felébredése előtt, és pont ugyanúgy, mint bárki más.

Nem, nem nőnek szárnyai, és nem válik fénnyé. Nem tud belelátni más gondolatába, és nem tud teleportálódni sem. Nem lesz végtelen hatalmú, nem tud majd teremteni, nem lesz semmilyen erőtér körülötte, és nem fog tudni gyógyítani sem. (Apropó, ha tudna, már vége lenne a járványnak, nem gondolod?) De ugyanúgy megmaradnak a gondolatai, lesznek érzései, és ugyanúgy megbetegszik, sőt meg is fog halni. (Jópár felébredt tanító rákban halt meg.)

Egy felébredett embert nem lehet felismerni, hogy ő felébredett. Simán elmész mellette az utcán, anélkül, hogy bármit is éreznél, bármit is észrevennél.

Pár dolog van, amiből sejtheted, hogy talán az.

Hogy béke van benne, de nem áldozati béke. Hogy nincs benne akarás, de nem tehetetlen. Hogy elfogadja a dolgokat olyannak, amilyenek, de nem passzív. Hogy nagy benne a szeretet, de nem ölelget abszurdan senkit sem. Hogy jólelkű és segítőkész, de nem mindenkin. Hogy onnan beszél, de csak ha kérdezik.

Látod már? Semmi extra. Nem felébredettként sose lehetsz biztos benne, hogy az illető tényleg felébredett-e, vagy csak eljátssza az egészet, mert sokat olvasott róla.

Csak egy felébredett tudja megállapítani, hogy a másik felébredett-e. És ő is csak onnan, hogy hallja beszélni, és amit mond, azt tapasztalta ő is. Ezt mondjuk úgy, hogy hallani, hogy onnan beszél.

A felébredés után a világot már az önvaló, vagyis az igazi én szemszögéből (is) látod. Az igazi én világa misztérium. Felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan. De megmarad az ego világ is, megnyilvánulni csak az nyilvánul meg. A felébredés misztériuma az ego világában nem jelent látható változást. A változás abból áll, hogy lesz egy új nézőpontod, ahonnan látod az egészet. Ez az új nézőpont bölcsebbé tesz. Mert már tudod az igazságot. Hogy a világ, amit tapasztalsz, csak egy álom. A teremtő álma. De ezt az álmot nem tudod megváltoztatni, nem tudsz belőle kilépni. Végig kell játszanod a szerepet, ameddig tart. Csak már tudod, hogy ez csak egy szerep.

Ne várd a felébredéstől, hogy minden gondod megoldódik, és hogy egycsapásra egészséges csodalénnyé válsz. A csoda nem így lesz csoda. Hanem észreveszed, hogy minden a teremtőből van. Hogy a színházban, ahol színészként játszod a darabot, hírtelen a nézőtérről is látni fogod magad. És végre rájössz, hogy te csak egy színész vagy. Mindig is az voltál. De a darabot tovább kell játszanod. De már látod magad, ahogy játszod a darabot. Ez maga a csoda.

Ha bármilyen, a fentebb említett extra képességekről beszél neked valaki (fénnyé válsz, gondolatot tudsz olvasni, stb.), akkor az kamu. Ha igazán fel akarsz ébredni, akkor ott nem jó helyen keresed.

 A csoda nem nyilvánul meg külsőségekben. Csak egy tudás az egész. Annak a tudása, hogy mi is vagy valójában. Ez maga a csoda.

De ennél értékesebb dolgot sose tapasztalhatsz meg. Nincs ehhez fogható, nagyobb szabadságot adó érzés, mint amikor már tudod hogy valójában ki vagy.

 Vágyj rá, hogy megtapasztalhasd. Hidd el, megéri.

Attila