Gajai Ágnes vajon felébredett?

Szia Attila!

Azt szeretném kérdezni Tőled, hogy Gajai Ágnes ugyanazt érzékeli maga körül, amit Te is?

Köszönöm szépen a válaszod.

Szia

C. Orsolya

Kedves Orsi

Nos, végighallgattam Ágnes legújabb a videóját is, és a következőre jutottam. Először is Ágnes beszéde nem segít. Amit mond, az úgy van, de egy kicsit túlzott extázissal meséli el, és semmi támpontot nem ad, hogy azt hogyan lehet elérni, amiről beszél. Emiatt számomra egy kicsit élvezhetetlenné, és egy kicsit feleslegessé teszi a műsort. Egyszerűen azt látom, érzem, hogy amit mond, az nem segít.

De hogy a kérdésedre is válaszoljak, igen, Ágnes valójában ugyanazt érzékeli amit mi felébredettek. De nem ugyanonnan látja azt amit tapasztal, mint mi felébredettek.

Ez ellentmondásnak tűnik, és megpróbálom ki is fejteni.

Szerintem Ágnes nem felébredett, nem onnan beszél, mint mi (Mooji, Adya, Tolle, Papaji, én stb). De ennek ellenére lehet, hogy megvilágosodott. Mert ez a kettő megtapasztalás nem ugyanaz.

A felébredés megtapasztalása az, hogy rátalálunk, hogy az én valójában a figyelő. Ami nem az ego. Hogy az igazi én egy olyan entitás, ami nem anyagból van, nem született, nem hal meg soha, nincs neve, nincs kora, nincs neme, mindig öröktől fogva létezett, mindig ott volt, és csak egy van belőle. Vagyis rálátunk arra is, hogy csak egy én van, és az én vagyok. És én vagyok a minden és a semmi is egyszerre. És ez az én nem az ego.

Ennek az énnek nincsenek határai, és mindennel egylényegű, minden belőle van. Vagyis minden belőlem van. Ő maga a pillanat, a béke, a szeretet, az energia, a fény, a minden és a semmi is. Vagyis mindezek én vagyok, belőlem van, egylényegű vagyok ezekkel. Azért beszélek ilyen furán, mert mondom egoból is, vagyis innen, és mondom önvalóból is, vagyis onnan. Bár minden én vagyok (önvaló), az ego is én vagyok (önvalómból van), a nézőpontom mégis duális. Ez a felébredettség tapasztalása. Egyszerre vagyok ego és önvaló, bár tudom, hogy valójában az egom is az önvalómból van. De nézni mind a kettőből tudok. Ez ilyen fura.

Mint látod, maga az érzékelése a világnak ugyanez Ágnesnél is, de nem így beszél róla. Ő nem tudja, hogy ez mind Ő maga. Hogy Ő maga, mint figyelő ez a sokminden. Vagyis nem ugrott át az éntudata a figyelőre. Csak az állapotot érzékeli, és azt nem látja, tudja, érzi, hogy ez Ő maga. Az átugrás a felébredés pillanata. Mivel nem beszél a figyelőről, hogy ez minden Ő lenne, ezért a felébredés maga nem történt meg nála. Nem ismerte fel, hogy Ő a figyelő. Hogy Ő az önvaló.

Amit ő érzékel, az vagy a jelenlét nevezetű esemény, ami a felébredettségnek a tere csupán. Ennek a térnek az érzékelése mindaz, amit ő érzékel, de az valójában tényleg pontosan olyan, amilyennek leírja. Onnan látható (a jelenlétből) az a megtapasztalás, hogy ezt senki nem csinálja, hanem magától jön létre, amit ő nagyon nagyon sokszor hangoztat is. A felébredettségből ez már egy kicsit máshogy értelmeződik.

Amikor már tudjuk, mert rátalálunk a figyelőre (felébredtünk), hogy mi magunk vagyunk ez az egész, akkor is az a megtapasztalásunk, hogy ez mind magától jön létre. Ugyanúgy, ahogy Ágnes is beszél róla.

De.

De mivel tapasztaljuk, hogy ez belőlünk van, hiszen átugrott az éngondolat erre az anyagtalan izére (önvalóra), ekkor már nem csak a folyamatot érzékeljük "én" nélkül. Ekkor már látjuk azt is, hogy mi vagyunk ez az egész. Ekkor valahogy megszemélyesedik az egész történet. Hogy minden én vagyok. Nem csak vanság van, hanem én egylényegű vagyok a vansággal. Hogy én vagyok a vanság. És valahogy az érződik, hogy van egy szuperintelligencia, egy teremtő, hívhatjuk Istennek is, aki ezt az egészet létrehozza. És mi azzal a teremtővel is egylényegűek vagyunk.

De Ágnes ezt nem látja, nem tudja, nem érzi. Ő csak a spontán létrejöttét tapasztalja a világnak, életnek, mindennek, annak ami van. Valahogy nem érzékeli, hogy ez ő maga. Hogy minden ő. Csak azt érzékeli, hogy minden egy, hogy minden van. Nem érzékeli a figyelőt, és nem érzi, hogy van egy teremtő, aki megnyilvánulatlan, de egylényegűek vagyunk vele is. És ő az a valaki, aki mindezt létrehozza. Egyszerűen nem az önvalóból beszél.

Azonban van egy másik lehetőség is, mégpedig az, hogy Ágnes megvilágosodott állapotban van vagy volt, és onnan beszél. Mivel ezt is megtapasztaltam, mondhatom, hogy nagyon hasonló hozzá, amit mond. A megvilágosodásnál tapasztaljuk azt, hogy egoként vagyunk minden, de az egotudatunk nincs már meg. (A felébredésnél megmarad az egotudatunk is, a megvilágosodásnál azonban ez is eltűnik) Ez megint ellentmondásnak tűnik, de ha abban az állapotban (megvilágosodott) vagyunk, akkor nem az.

Amikor abban az állapotban (megvilágosodás) voltam kb 8 órát, akkor azonban Ágnessel ellentétben én éreztem, hogy van emögött a jelenség mögött valami nagyobb hatalom. Hogy ez nem magától jön létre a semmiből, mint ahogy Ágnes állítja. Ezért itt is elbizonytalanodom azzal kapcsolatban amit Ágnes mond. Ő valahogy nem beszél teremtőről, szuperintelligenciáról, Istenről. Csak azt mondja, hogy ez mind a semmiből jön létre. És ez teszi olyan furává az ő megtapasztalását. Mert maga a megtapasztalás tényleg csak az, hogy minden csak úgy létrejön. De valahogy érződik mögötte egy nagyobb hatalom. És ezt Ágnes következetesen tagadja.

Ezt pedig szerintem csak a jelenlétből tudjuk tagadni. Onnan nincs semmi a megnyilvánulás a teremtődés mögött. Ezért azt gondolom, hogy Ágnes a jelenlétet tapasztalja, ami a felébredés tere, előszobája. De ő nem felébredett. Nem onnan beszél. Ennek ellenére lehet, hogy megvilágosodott. És onnan ezt így érzékeli. De ebben kételkedem. De meglehet.

Ágnes következetesen mondja mindig ugyanazt majdnem minden videójában, tehát a megtapasztalása hitelesnek tűnik. A kérdés, miért nem lát rá arra, amire mi felébredettek, pl Mooji, rálát, vagyis az önvalóra, a figyelőre, a teremtőre, Istenre. És ha megvilágosodott, akkor szintén miért nem lát rá arra, hogy van emögött a teremtődés mögött valami, ami nem tudattalan.

Erre nem tudom a választ. A sejtéseimet leírtam. Ennek ellenére azt gondolom, és a legfőbb bajom Ágnessel, hogy szerintem a mondanivalója nem segít. Nem visz közelebb sem a felébredéshez, sem a megvilágosodáshoz.

Én ezt gondolom. Így látom.

Attila