Hogyan képzeld el, hogy milyen a spirituális felébredettség állapota.

Képzeld el, hogy ülsz egy szobában, egy karosszékben, és nem tudsz mozdulni. Előtted van a televízió, bekapcsolva, és azt kell nézned. Nem tudsz mozdulni, nincs távirányító, kikapcsolni sem tudod, és természetesen a műsoron sem tudsz változtatni. Csak ülsz a karosszékedben, és nézed, ami megy. Azt nézed, ami éppen megy.

A műsor egy ember életéről szól. És te ezt nézed folyamatosan. Néha elbóbiskolsz, egyes jelenetek kimaradnak, máskor meg éppen hogy nagyon éber vagy, és rettentően figyeled a történetet. És ezt nézed egészen addig, míg a főhős sztorija véget nem ér a Tv-ben.

Ez a felébredett látásmódja. Nem több és nem kevesebb.

Amíg nem vagy felébredett, addig te azt hiszed, hogy az a szereplő vagy, akinek az életéről szól a televíziós műsor. Te vagy a főszereplő, és azt hiszed minden úgy történik, ahogy te akarod. Azt hiszed, hogy van szabad akaratod, hogy te döntesz, hogy a gondolataid a sajátjaid, és az érzéseid is. Addig nem tudsz arról, hogy van valaki, aki figyeli mindezt, és azt sem tudod, hogy te csak egy műsor vagy a televízióban.

A felébredés pillanatában az "én" a szereplőről átugrik a televíziót néző emberre. Onnantól kezdve tudatosul benned, hogy az aki igazából vagy, az a televíziót néző lény. És semmit az égegyadta világon nem tudsz tenni, mint nézni a televízió műsorát. És tudatosul benned az is, hogy akinek eddig hitted magad, az csak egy szereplő a televízióban, a róla szóló filmben. És megérted azt is, hogy mint minden film, ebben is a szereplő összes gondolata, érzése és cselekedete nem a sajátja, hanem valaki megírja neki ezeket. Hogy ő csak egy színész, és nem egy valóságos alak. De mint ahogy neked sincs választásod, mint nézni a filmet, neki sincs választása, mint eljátszani a szerepet, amit írnak neki.

Ezeket érted meg a felébredés után.

Érzésre annyi változás történik, hogy minden szenvedés és öröm is megszűnik, mert azok a szereplő érzései. A televíziót néző lény érzései a béke. A lokalizált én érzetet, amit szereplőként éreztél, felváltja egy kitágult én érzet, ami magába ölel mindent. Egy minden vagyok érzés. A szereplő neve már nem a tied, neked valójában nincs neved. A filmbeli főszereplőhöz képest nincs nemed sem, azaz se nem fiú, se nem lány vagy már. Kortalan is vagy, nem születtél és nem is halsz meg. Nem anyagból vagy. Olyan vagy, mint a tér. És nem teszel mást, mint figyeled mi tevődik a főszereplővel, mi gondolódik benne, és mi érződik benne. Figyeled a kitalált történetét.

Ennyi történik, és nem több.

Vajon te rá akarsz ébredni arra, hogy az akinek hiszed magad, az csak egy színész egy filmben? Egy illúzió? Egész életedet egy illúzióként akarod leélni? Vagy meg akarod tapasztalni az igazságot? Hogy te valami más vagy valójában?

Ha igen, akkor ideje elkezdened keresni, hogy ki is vagy valójában.

Attila