Hogyan lépj ki az ego üzemmódból?

Ahhoz, hogy az életed pozitív minőségi változáson menjen keresztül, meg kell tanulnod kilépni az ego üzemmódból. Nézzük, hogyan lehet ezt megvalósítani.

Az emberek 99,99 százaléka nem felébredett, vagyis számukra az én a test elme rendszert jelenti. Vagyis amikor azt mondják hogy én, akkor a testükkel, a gondolataikkal és az érzéseikkel azonosítják magukat. Ezt az ént hívjuk egonak.

Az ego élete lényegében a szenvedésről szól, és alapvetően a problémák vannak a fókuszában. Mi nem jó, mi a rossz, mi fáj, mi az ami nincs típusú gondolatok és érzések körül forog az élete. Ez az úgynevezett ego üzemmód.

Az ebből való kilábalásnak két útja van. (A harmadik út az, hogy felébredsz, de most nem erről akarok írni)

Az első út: a "sikeres" ego útja.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy amire a figyelmedet szenteled, abban fejlődést fogsz elérni. Legyen ez szakmai tudás, vagy sport, vagy egészséges életmód, vagy bármi más. Ez azt jelenti, hogy szinte állandóan azzal a dologgal kell foglalkoznod, amiben fejlődni szeretnél. A figyelmedet állandóan azon a dolgon kell tartanod. Állandóan.

Mi is történik ilyenkor?

Az ilyenfajta figyelem koncentrálásakor nem teszel mást, mint az ego életed helyett a fókuszt valami külső dologra helyezed át. Nem az ego szenvedésével foglalkozol ezután, hanem a figyelmedet kifele fordítod, és a külső célra szegezed. Ennek hatására "elfelejtesz szenvedni." Már nem arra figyelsz, hogy mi nincs, mi fáj, mi a baj, mi nem jó, hanem a célra, amit el akarsz érni.

Ez a fókuszváltás csodákra képes. Minden sikeres ember, legyen az üzletember vagy sportoló, vagy művész, arról számol be, hogy a nap 24 órájában a céljával foglalkozott. Ennek hatására tudatos lett, éber lett, ami egyfajta megjelenési formája az igazi (felébredett) énnek.

Vagyis, hogy csökkents az életed szenvedését, valami célt kell találnod az életedben, és arra kell fókuszálnod. Kitartóan. Nagy odaadással. És egészen addig, míg el nem éred a célodat, az ego éned háttérbe fog szorulni.

Ha kellően elmélyülsz majd a célod elérésében, lesznek olyan pillanataid, amikor megsejted az igazságot is. Hogy ez az egész csak történik veled. Rengeteg sikeres ember, tudós, művész számol be arról, hogy a legnagyszerűbb ötleteik, alkotásaik megvalósításakor egyszerűen "nem voltak ott." Azok csak úgy megszülettek. Nos, abban a szituációban az igazi énjük állapotába kerülnek, amit jelenlétnek hívunk. Ez már a felébredés előszobája, csak mivel nem ismerik fel hogy az igazi énjüket tapasztalták meg, ez az állapot nem marad meg tartósan. A cél elérése, az alkotás megszületése után, visszazuhannak az ego üzemmódba. De már emlékként megmarad ez a megtapasztalás.

Bár a sikeres ego sok veszélyt hordoz magában, mégis felismerhető lehet számára a világ teremtettsége. Például Elon Musk is többször kijelentette, hogy szerinte egy szimulációban élünk. Nos, a felébredés után ezt igazságként fogod megtapasztalni.

A második út: A spirituális ego útja.

A második út spirituálisabb, és két lépcsőből áll. Az első lépcsőfok, hogy kezdd el kívülről nézni a körülötted lévő eseményeket, úgy nézni, mintha te csak egy kamera mögött ülő operatőr lennél. Utazol a buszon, ülsz egy téren a padon, vagy akár a munkahelyeden, kezdj el figyelni másokat, mintha egy filmet néznél. Nézd, hogyan viselkednek az emberek, mit beszélnek, mit cselekszenek. Főképp nézd a tekintetüket, a szemüket. Próbáld a figyelmedet a körülötted lévő eseményekre irányítani. Szemlélődj, figyelj, különösen a részletekre. A figyelmed nem fog tudni egy dologra tartósan koncentrálni, ugrabugrálni fog. Egyik emberről a másikra, a tárgyakra, a fákra, a madarakra, stb. Ez normális. De maradj kívül, maradj a figyelő. Mélyülj el a figyelésben, a figyelésükben. Vedd észre, hogy minden, amit tesznek, olyan furcsa, mintha csak robotok lennének.

Eleinte nem fogod tudni sokáig csinálni, mert azt veszed majd észre, hogy újra a gondolataid rabja lettél, és azok csak mondják mondják a sok problémát, panaszt. Ha ezt észreveszed, csak szelíden fordítsd újra a figyelmedet a megfigyelésre. Az ego ezt egy idő után rém unalmasnak fogja találni, és nem fogja sokáig engedni. De ha rendszeresen gyakorlod, megérezheted ilyenkor az egész világ robotszerűségét, teremtettségét. Ilyenkor ugyanúgy, mint az első út esetében, elfeledkezel majd az egoról. Ahogy fejlődsz, egyre többet felejted el az egot, egyre többet leszel jelen, egyre kevesebbet foglalkozol a szenvedéssel. Emiatt figyelőbbé válsz, észreveszed a világot, amiben élsz, és tudatosabbá kezdesz válni. Egyre többet leszel jelen, és mivel nem valamiféle ego sikert akarsz elérni (mint az első út esetében), ezért ez a jelen levés egyfajta áramlás érzéssé fog alakulni benned. Elkezdesz áramolni az élettel. Megszűnik majd az ellenállásod, és minden sokkal könnyebben fog zajlani az életedben.

Amint sikerül másokat megfigyelned, második lépésként magadat kell figyelned. Ez is pont ugyanúgy történik, mint ahogy másokat figyeltél. Itt is, mintha filmet néznél. A megfigyelt személyt, vagyis magadat, azaz a testedet, nevezd a keresztneveden. Ne azt mondd, hogy én ezt csinálom, hanem hogy xy (ahogy hívnak), ezt csinálja. Xy ül a padon, és figyelem. Figyelem, hogy milyen testhelyzetben van, milyen ruha van rajta, stb. Ezt nagyon nagyon nehéz megtenni. De segíthet, ha megpróbálod elképzelni, hogy te most a legjobb barátod vagy, aki melletted ül, és az ő nézőpontjába belehelyezkedve próbálod meg szemlélni magadat, a testedet. Kívülről. Úgy fogod majd látni, mintha a lelki szemeiddel néznéd a testedet. Nem konkrétan látod, hanem érzed. Ne tegyél mást, csak figyeld ezt a testet, hogyan helyezkedik el a térben. Olyan érzésnek kell lennie, mintha kitágulnál, és egyszerre látnád a testedet és a körülötte levő mindent. De ezt nem a szemeddel látod, hanem a bensőddel. Figyeld meg, ha becsukod a szemedet, akkor is "látni" fogod ezt. Mert ez valójában egy látásszerű érzés.

Ilyenkor az igazi felébredett énedben leszel, és annak alaptulajdonságai a béke, a szeretet, a vanság hírtelen körülvesznek.

A lényeg, ahogy sikerül a figyelmedet elfordítani a szenvedőről, abban a pillanatban az élet részese leszel. Maga az élet leszel, ami áramlik. És te is elkezdesz áramolni vele. Te magad leszel az áramlás. Elfelejtesz szenvedni, Ha vissza is jön a szenvedés, azt már nem te teszed, hanem ő, a tested. És a folyamatos figyelés, a folyamatos jelen levés változásokat fog elindítani az életedben. Mert a figyelés, amivé válsz, maga az igazi éned. Az igazi én békéje pedig átfogja járni mindenedet, és sokkal jobban fogod érezni magad.

Bármelyik módszert is választod, kitartónak kell lenned. Hajrá!

Attila