Hogyan tudok jelen lenni?

Kedves Attila!

Mi a jelenlét? Honnan tudom, hogy jelen vagyok? Mire kell figyeljek/mire nem, amikor a jelenlétet gyakorlom? Pl. egy séta közben a lélegzetemet figyeljem vagy a teret, vagy a hangot? Egy beszélgetés közben csak a másik arcát, hangját, csak a mondanivalóját? Vagy kapcsoljam ki az érzékszerveimet és bámuljak ki a fejemből, vagy a testem figyeljem?

Egyszer volt egy élményem munka közben hajnalban. Nagyon fáradt voltam és belemélyedtem a munkába, amikor azon kaptam magam, hogy a háttér zene ami szólt olyan volt mintha belőlem szólt volna vagy én lettem volna. Nem is tudom leírni pontosan. Távolinak tűnt a zene mégis a szobában hallottam, és egy ismerős pozitív érzés is társult hozzá. Ezt sem tudom megfogalmazni. Azóta sem tapasztaltam. Azóta sem tudom mitől indult be ez a folyamat. (Nem tudom pontosan mikor, de a tapasztalás előtt meditáltam 3 nap alatt kb. 3x1,5 órát, de akkor nem történt látszólag semmi. Nem tudom, hogy ez a tapasztalás annak a végterméke, hogy meditáltam, vagy az akkori munkába való belemélyedés pillanata volt ami miatt spontán beindult.

Hogy lehet megtartani ezt a szintű tudatállapotot? Hogy lehet az akarást, keresést, kérdéseket megszüntetni és csak "jelen lenni" a hétköznapokban?

Üdvözlettel,

KB

Kedves KB

Köszönöm, hogy kérdezel, hogy írtál nekem. Nagyon jók a kérdéseid, és bámulatos az az égő vágy benned, hogy megértsd, mi is a jelen levés, és mi is az a jelenlét, és hogy ezt hogyan lehet megtartani.

Nos, hogy az elejéről kezdjem, a felébredés során rátalálunk egy olyan állapotra, amit figyelőnek, figyelésnek hívunk. Ez az állapot maga az igazi énünk. Ez a hallhatatlan izé, ami valójában vagyunk, amire rátalálunk a felébredéskor, ő az aki jelen van, ő "csinálja" a jelenlétet, valójában ő maga a jelenlét. Amikor felébredünk, utána ha jelen akarunk lenni, csak belehelyezkedünk a felébredett állapotunkba, az igazi énünkbe, és máris jelen vagyunk, és létrejön a jelenlét is.

Ha nem vagyunk felébredettek, akkor ezt nehéz csinálni. Mert az ego énünknek nem természete a jelen levés. Csak ritkán és rövid ideig tud jelen lenni. Mert a gondolatok, érzések elviszik az itt és mostból a múltba vagy a jövőbe. Vagyis egoként nem elvárható, hogy jelen legyünk, mert nem ez az alaptermészetünk. És ezzel nincs is semmi baj.

Lehet gyakorolni, és lehet benne fejlődni, de a végleges megoldás maga a felébredés, vagyis amikor rátalálunk az igazi énünkre, ami maga a jelenlét.

Felébredettként ez a jelen levés úgy néz ki, hogy egyszerűen csak vagy. Mintha maga lennél a tér. Nem csinálsz semmit, hanem minden történik veled. Éber vagy, nincsenek gondolataid, érzéseid, csak egyfajta szeretet és boldogság érzést érzel (ami nem azonos az ego féle boldogsággal és szeretettel, de nincsen rá jobb szó). Ki vagy tágulva, észreveszel mindent, egyszerűen éles vagy, látod a világot magad körül. Ez azt jelenti, hogy látod a teremtő (Istennek is nevezhetjük) megnyilvánulását mindenben. Látod, hogy a világ maga a teremtő. Ahogy megnyilvánul ezernyi alakban, formában, ami egyfajta játéka a teremtőnek. És ezzel az egésszel egylényegű vagy. Érzed, hogy te is ugyanennek a részese vagy. És ez az egész szeretetből és boldogságból van. Ami kívülről nem látható, mert benned jelenik meg. Te magad válsz azzá. Maga leszel a béke, és az, hogy minden rendben van.

Nos, egoként ez nem tudjuk érezni, nem lehet érezni. Csak esetleg ritkán, mint amikor te is eggyé váltál a zenével. Vagyis egylényegű lettél a zenével. Az hasonlít ahhoz az állapothoz, amit felébredettként élünk, ha belehelyezkedünk. Mert felébredettként sem vagyunk mindig ebben az állapotban. A felébredettség egy spektrumon helyezkedik el. Van hogy erősebben tapasztaljuk, van hogy csak tudjuk (emlékszünk rá) és van, hogy teljesen kiesünk belőle. De ez így normális. Mert valójában a felébredettséget sem mi csináljuk, hanem az is történik velünk. De ez most nem fontos.

A lényeg, hogy egoként a figyelésben oda tudunk eljutni, hogy megpróbálunk éber lenni. Ezt úgy tudjuk csinálni, hogy elkezdünk arra figyelni, (koncentrálni) hogy éppen mit teszünk. Éppen sétálunk, lélegzünk, éppen figyeljük az embereket, stb. Éberen és erősen figyelünk arra, amit éppen teszünk.

Tehát nem az a lényeg, ha jelen szeretnél lenni, hogy mire figyelj, hanem hogy figyelj. Ha egyedül sétálsz, vagy csak otthon vagy, akkor lehet figyelni bármire. Lehet a légzésre, vagy amit éppen teszel, a sétára, hogy éppen eszel, stb. A tárgy lényegtelen. A lényeg maga a figyelés, és hogy észrevedd, hogy éppen figyelsz. Hogy tudatos legyél rá, hogy éppen figyelsz. De nem könnyű ezt csinálni, mert szembemegy az ego alaptermészetével. Gyakorlással fejleszthető persze.

Ha valakivel beszélgetsz, akkor én a szemét javaslom, hogy azt nézd. Nézz bele erősen a szemébe. A szem a lélek tükre, az rögtön behúz a jelen levésbe. És az is segít, ha nagyon figyelsz arra, amit mond. Ne arra, amit te szeretnél mondani, hanem arra, amit ő mond.

Ha dolgozol, vásárolsz, nem fogsz tudni jelen lenni. Akkor az ego (hasznos) működése lép életbe, vagyis koncentrálsz arra, amit éppen az egonak el kell végeznie. Például e sorokat leírni csak az egom képes. Ellenben maga a mondanivaló az ürességben jelenik meg. Leíródik. Aztán ahogy újraolvasom, javítom, értelmezem, azt már az egom teszi.

Vagyis, egoként nem tudunk figyelő lenni. Mert nem alaptermészete az egonak ez a fajta létállapot. Lehet gyakorolni, jobbá válni, de tartósan benne lenni nagyon nehéz.

Felébredettként ez könnyű. Rágondolok az "az"-ságomra, és már jelen is vagyok. De ezt sem én irányítom. Eleinte ez zavart, és sok friss felébredett is ír erről, hogy kiesik, és az mennyire rossz. De igazából ha már tudjuk, és felébredettként már igazán tudjuk, hogy minden csak történik, akkor ezt is elfogadjuk. És már nem éljük meg problémaként. A játék része. A teremtő így akarja. Ez van és kész. 😊

Sajnos ennél jobban nem lehet ezt elmagyarázni. A felébredett énünk egy másik dimenzió. Egoként ezt megérteni, kigondolni nem lehet. Csak a felébredés után válik megérthetővé az, amiről beszélek. De talán közelebb vitt valamennyire.

Örültem Neked. 

Attila