Így működik az illuzórikus világ!

Van lány gyermeked? Láttad már őt babákkal játszani? Vagy ha nincs, akkor láttál már lányokat babázni?

Nos, mi történik olyankor?

A kislány a játék közben folyamatosan kitalálja a történetet, amit eljátszik a babákkal. Figyeltél? Folyamatosan kitalálja! Nem előre megírt történetet játszik el. Tehát nem előre megírt sorsa van a babáknak, hanem folyamatosan akkor alakul az életük. Ugye?

De végzetük sincs a babáknak, vagyis nincs előre meghatározott kimenete a játéknak, amihez az odavezető út lehet különböző. Nem. Nincs kitalálva végzet sem. Úgy alakul a játék, ahogy akkor éppen a kislány kitalálja.

A játék során a gyermek beszél a babák helyett, ugye? Naná, hiszen a baba nem tud beszélni, az csak egy élettelen figura. És a játék közben a kislány narrálja az eseményeket is. Kitalálja, hogy mit gondol, mit érez és mit csinál éppen a baba. És azt is, hogy erre a másik baba hogyan reagál.

Kezded már kapizsgálni, hogy miről is beszélek valójában?

És bár a kislány tudja, hogy a baba nem tud beszélni, hanem helyette ő beszél, gondol és érez, mégis a játék során ezek számára a baba gondolatai, érzései, cselekedetei lesznek. Tehát a gyermek számára a játékban a babák igazi élőlényekké válnak. Amit tesznek, azok igazi cselekedetek, gondolatok, és érzések lesznek.

A játék hevében bele se gondol abba, hogy azokat ő találja ki. Nem. Hiszen azonosul a babákkal, és azok immár egy valóságos élőlény baba gondolatai, érzései, cselekedetei.

Bírsz még követni?

Van bármi, amit nem a kislány alakít? Nincs! A környezetet, a szereplőket, a sztorit, mindent a kislány talál ki. Mindent. Így van, vagy így van? Naná, hogy így van!

Nos, hogy beleélted magad egy kislány játékába, próbáld elképzelni, hogy most te vagy a baba a játékban. Beszélsz, érzel, cselekszel, és úgy hiszed, hogy ezeket te csinálod. És úgy érzed, hogy te hozod a döntéseket, és te alakítod az életedet.

Pedig valójában te csak egy baba vagy a játékban, és a kislány találja ki, hogy te mit gondolj, érezz és csinálj az adott pillanatban. Te, mint baba, honnan is tudhatnád, hogy te csak egy baba vagy. Minden olyan valóságosnak tűnik. Zajlik veled az élet, és amíg a kislány azonosulva van veled, addig te is azonosulva vagy a babával.

Aztán egyszer csak felébredsz.

És észreveszed, hogy te csak egy baba vagy. És észreveszed, hogy egyetlen gondolatod, érzésed és cselekedeted sem a tied. Mindet valaki kitalálta, és eljátszatta veled. A felébredés pillanatában meglátod, hogy mindent a kislány csinál.

És ekkor rádöbbensz, hogy te és az egész világod is csak egy illúzió. Nem valóságos. Az egyedüli valóság a kislány.

De a kislányt csak tudod, hogy létezik, látni sosem fogod, mert hozzád képest más dimenzióban van.

Mégis, amikor erre az egészre ráébredsz, akkor valami végleg megváltozik benned. Mert ebben a felismerésben békére lelsz. Végre valahára.

Attila