Keep calm and carry on

Kedves Attila!

Címedet a blog alapján találtam. Bő három éve történtek az életemben olyan meg nem kérdőjelezhető szinkronicitások, amelyek arra késztetettek, hogy keresni kezdjek. Már gyerekkoromban érzékeny voltam, sejteni véltem, hogy nem gömbölyű a világunk, nem értettem a bántalmazás értelmét. Három éve folyamatosan olvasok mindent, ami a témában a kezembe kerül, videókat nézek, figyelek. Tanulok, tapasztalok. Ha nem is ébredtem teljesen fel, időnként érzem a csodát. Tanárként elsősorban az egó pszichológiai vonatkozásában közelítettem meg a spiritualitást, de tudom ez nem szétbontható. A sok ismeret közül, talán Tolle írásai azok, amelyek a mentalitásomhoz a legközelebb állnak.

Tudjuk azt is, nem véletlen, hogy pár nappal ezelőtt megtaláltam az oldaladat. Ezúton is köszönöm az írásokat és az iránymutatást. Meghallgattam és elolvastam. Nem írtam még soha senkinek a témában, magamban érlelem a tapasztalatokat, öcsémmel konzultálunk időnként. Amiért most mégis megfogalmazom az érzéseimet, azok a gondolatok következményei, amelyeket a blogod ébresztett. Minden, amit olvastam korábban, főleg arról szólt, hogy hogyan működik az ego és a felsőbb én kapcsolata, hogyan hat az emberi pszichére, melyek az egó gombjai. Ez rendben is van, segít az önismeretben, megkönnyíti a mindennapok működését.

Írásod logikus, először találtam leírva, mit érezhet egy felébredt ember a mindennapjaiban.

Egy ideje össze vagyok zavarodva. A szabad akarat kérdése, ahogy megfogalmaztad igen őszinte volt. Belülről valahogy tudom, hogy nincs, mégis a mindennapok megéléséhez szükségünk van rá. Nem tudom mit mondjak a gyermekemnek, akit legjobb tudásom szerint nevelek. Kislányom reggel maradj az ágyban, a világunk illúzió, semmi értelme a küzdésnek, úgysem te cselekszel. Ha megkérdezi, 'Apa ha bántanak azt ki teszi?' A tudattalan ego cselekszik vagy az is csak történik? Hol van a határ a felső én és az ego hétköznapi működése esetében? Az elvem és a tanításom mindig az volt, hogy tegyünk meg mindent aztán az élet a többit eldönti. A nevelésben ezt borzasztó nehéz. Ha egyedül vagyok béke van bennem, a hétköznapokban a kettősség viszont egyre nehezebb. Köszönöm, ha gondolataimat elolvasod, valószínű nincs válasz, de némi bölcsesség segít, ha egy másik szempontból történik a megközelítés.

Tisztelettel,

András

Kedves András

A felébredéssel kapcsolatos legnehezebb kérdéseket feszegeted. És milyen jól teszed.

Ezek a kérdések működésünk megértésének kapujai. Vagy ahogy te is fejtegeted, a megértett működésünk "elfogadásának" a kulcsa.

Van szabad akarat? Illúzió a világ? Tudok teremteni? Van értelme az életnek? Hol a határ az önvaló és az ego működése között?

Nos, ezekre a kérdésekre nem egyszerű válaszolni. Azért nem, mert nem mindegy, hogy milyen nézőpontból nézzük meg ezeket a kérdéseket. És ezen nézőpontok szétválasztása a legfontosabb, hogy megértsük azt ami van, és hogy ne essünk apátiába.

Ezeket a kérdéseket megnézhetjük ego nézőpontból.

Megnézhetjük az önvaló (igazi én) szempontjából.

És még mindig van efelett is valami felettes nézőpont, ahonnan még az önvaló nézőpontját is meghaladhatjuk.

Mindenhonnan más válaszokat kapunk. És ez nem könnyíti meg a helyzetünket.

A kulcs válasz az, hogy a világ létezik, de illúzióként létezik. Megpróbálom kicsit kifejteni ezt.

Szabad akarat. Világ mivolta. Teremtés.

Az ego világából nézve ezeket az ego csinálja. Az egonak onnan nézve van szabad akarata, a világ valóságos, és ő teremt, ő hozza létre a dolgokat. Ő dönt. Az élet értelme innen nézve az, amivel az ego feltölti. Mindenkinél egyéni. Meg kell találni mindenkinek, hogy neki mi az élet értelme. És az ego világában annak mentén haladni.

Ezt a nézőpontot nincs értelme cáfolni. Az ego világa létezik. (Mégha csak illúzióként is létezik.) Az ego világát tapasztaljuk. Tehát van. Kár lenne ezzel vitatkozni. És nem is kell. Azt, aki nem felébredett, csak finoman, óvatosan szabad megingatni a világ valóságosságában, és ecsetelni hogy miképpen illúzió. Ha nincs személyes tapasztalata (szatori) arról, hogy a világ nem úgy valóságos, ahogy gondoljuk, akkor ezzel bajlódni nem érdemes. Neki ilyen a világ, és ez így is van jól.

Ilyenkor egy dolgot tehetünk. Tudatosságra nevelünk. Legyen tudatos arra amit csinál. Jelentsen is ez bármit.

A spirituális tanítók amikor azt mondják, hogy a világ illúzió, elfelejtik hozzátenni, hogy bizony a világ létezik. Csak illúzióként létezik. Ez sokkal jobban érthetővé, befogadhatóvá tenné ezt a kijelentést. De nem ezt mondják. Csak hogy illúzió. Ami csak a fele az igazságnak. És azt is elfelejtik elmondani, hogy nincs belőle kiszállás. A felébredettség után sem. Az ego világ maga a létünk értelme. Itt történik a megtapasztalás. Ebből kivonulni, feladni, tagadni értelmetlen és felesleges. Mert nem lehet. Hiszen nem mi csináljuk. Csak történik.

De ezzel a tudással, gondolkodással nem lehet az ego világában élni. Mert összezavar. Megadásra kényszerít. Pedig itt szó sincs megadásról. Csak elfogadásról. A kettő nem ugyanaz.

De akkor mégis mit tegyünk ha már látjuk ezt? Hogy viseljük el a sok szenvedést?

Amire én jutottam ugyanaz amire te is jutottál:

Tegyünk meg mindent amit csak lehet, és fogadjuk el azt ami van (lesz belőle). Ezt teszed te is. Ide jutottál te is. Igyekezzünk jobb ego életet élni, fejlődjünk önismeretben, tapasztaljuk meg amit kapunk, ha hibázunk próbáljuk meg kijavítani. De ha nem úgy történnek a dolgok ahogy szeretnénk, akkor fogadjuk azt el olyannak amilyen lett. Mert annak úgy kellett történnie.

De fontos, hogy ezt ne apátiával tegyük. Lássuk meg ennek a szépségét. Mert van szép oldala is. Észrevetted már? Vagy legalább lássunk rá ezzel a tudással. Mégha behúz is az érzelem, előbb utóbb kijövünk majd belőle. És ha már tudjuk hogy nem a mienk az érzelem, előbb utóbb el tudjuk fogadni, hogy most ez van. Ezt játssza velünk a teremtő. Majd elmúlik. Hiszen semmi sem tart örökké.

Felébredettként látjuk mindazt, hogy egyetlen gondolatunk sem a mienk, hogy egyetlen cselekedetünket sem mi csináljuk, és hogy az érzéseink is csak oda vannak rakva. Hogy csak programok vagyunk.

De azt is látjuk, hogy ezen változtatni sem tudunk. És azt is, hogy nem megoldás elvonulni a világtól, vagy megtagadni azt, vagy szomorkodni miatta. Mert nem segít. Akkor meg minek.

Mit kell tennünk? Megérteni azt, hogy mi az igazi lényünk, és hogy miképpen zajlik a világ. És elfogadni azt, hogy ez ilyen. Ha sopánkodunk rajta, attól nem lesz jobb. Hát abba kell hagyni a negatív gondolkodást, és elfogadni, jobb esetben élvezni, csodálni azt, hogy van valaki vagy valami, aki képes ezt így megteremteni. És hálát adni, hiszen lehetne rosszabb is. Nem a hátrányát, hanem az előnyét kell nézni ennek a tudásnak. Miben tud segíteni?

Abban, hogy elkezdünk önismeretben fejlődni. Kigyomláljuk a tudattalan programjainkat, hogy még tudatosabbak legyünk. Önismeretben, párkapcsolatban, pénzügyekben, munkában, egészségben, az életben. És ennek segítségével egy boldogabb, tudatosabb élethez hozzásegíteni magunkat.

Nekem ebben segít a legtöbbet. Ha belegondolok hogy a 10 évvel ezelőtti nem felébredett életem hova vezetett volna…..belegondolni sem merek. És hogy még nem vagyok az út végén, az is egyértelmű. Egyre jobban értem meg az ego programjaimat. Gyomlálom őket. Fejlődök.

És persze tudom, hogy nem én csinálom, de mégis. Valahogy azt tapasztalom, hogy a tudatosságom átüt az ego pajzsán. Az ego énem is tudatosabbá válik, és ez mindenképpen fejlődés. Békésebb, elfogadóbb, tudatosabb vagyok. Ego szinten is.

Én áldásnak élem meg ezt az egészet. Semmiképpen sem valaminek, ami miatt rosszul kellene éreznem magam. Nem megadás, hanem elfogadás. Tudatosnak lenni azt jelenti, hogy látom azt, ami van, és olyannak látom amilyen. Elfogadom és vele áramlok. És ez nem esik nehezemre.

És persze tudom azt, hogy még ezek a gondolatok sem az enyémek. Nincs (a teremtőtől) különállóan létező ego. Én most a teremtő megnyilvánulása vagyok. Aki próbálja elmagyarázni a felfoghatatlant.

De ezt nem lehet megérteni. És ezért annyira vicces az egész. Nevess rajta. Ez egy elképesztő reality show. Amit játszanunk kell. Ne harcolj hát ellene. 😊

Mit mondj a kislányodnak ha reggel felkel?

Azt, hogy ez a világ duális. Nem fogja tudni értékelni, meglátni a szépséget, a jóságot, ha nincs mivel összehasonlítania. A fehér csak a feketéhez képest fehér. A jó a rosszhoz képest jó. Látni és megtapasztalni kell a másik felét is a dolgoknak. És elfogadni hogy ez ilyen. Nem kell őt megóvni a rossz dolgoktól, (persze nem a szörnyűségekre gondolok) csak felkészíteni rá. És elmagyarázni neki, hogy a kettő így egy egész. Legyen erre is tudatos. Próbáljon meg nem bevonódni. És legyél ott neki mindig, hogy megértse hogy mit tapasztal éppen.

A teremtő a minden. Nem tudja megtapasztalni magát. Létrehozza hát ezt a duális világot, hogy megértse mi micsoda. Kutatja önnön létét. És ehhez mi vagyunk az alanyok. Rajtunk, velünk együtt próbálja megérteni önnön lényét.

És ez ellen nem tehetünk semmit. Így hát annyit mondhatok, hogy "Keep calm and carry on" 😊

Attila