Különleges ego megtapasztalások a felébredés és a megvilágosodás után
Amikor felébredtél, vagy megvilágosodtál, vagy esetleg mind a kettő megtörtént már veled, különböző változások állnak be az ego életedben. Ezek a változások szokatlanok, idő kell, míg elfogadod őket.
A fentebb említett "események" hatására az addigi "világnézeted" teljesen felborul. Már látod, hogy a világ, amit valódinak hittél, valójában csak illúzió. Már tudod, hogy az egész világ egy színház, amiben te is csak egy szereplő vagy, de időbe telik, míg elfogadod, hogy nincs választásod. Tovább kell játszanod a szerepedet. Már érted, hogy semmit sem irányítasz, egyetlen gondolatod, érzelmed, cselekedeted sem a tied, semmit sem te teszel, hanem minden csak történik, de ebből a játékból nem tudsz kiszállni. Maradnod kell benne életed végéig.
A változások.
Ahogy egyre jobban elfogadod ezt a helyzetet, úgy egyre jobban kezdesz érzelmileg kiegyensúlyozottabbá válni. Egyre mélyebben éled meg, hogy minden úgy van, ahogy van, és semmire nem vagy hatással. Ez békét teremt benned, a tehetetlenség békéjét. A békéd olyan lesz, mint az óceán nagy víztömege, ahol csak a felszínen felsejlő hullámok jelentik az addigi érzelmeket. És hogy a hasonlatnál maradjak, ezek az érzelmek felszínesek is lesznek. A békével együtt egyfajta érzelemmentesség is társul. Egyszerűen nem érdekelnek már az érzelmek, mert tudod, hogy illúziók csupán. Átlátsz rajtuk, és emiatt nem érintenek már meg. Sztoikus nyugalommal szemléled a szeretetet, a nagylelkűséget, az örömöt, de szenvtelen vagy velük szemben. Továbbra is meglep a harag, a düh, féltékenység, de észreveszed őket, és csak kivárod, míg elmúlnak. Békéssé, nyugodttá és egy kicsit unottá is válsz. Igen, unottá, hiszen a hátralevő életedet egy "moziban" fogod tölteni, ahol az egyik filmet nézed majd a másik után, megállás nélkül, egyfolytában. Akármilyen izgalmas is a film, amit éppen nézel, a mérhetetlen békéden keresztül jut el csak hozzád. És ezt szokni kell. De a békéd olyan nagy, hogy ezt is, mint minden mást, lassacskán elfogadod.
Egyre csendesebb leszel. De ez a csend nem a sok álfelébredett, vagy álmester féle "csinált" csend lesz. Egyszerűen csak átlátsz majd a beszéd szükségességén, hiszen látod, hogy ez is illúzió csupán. Sem a beszéd, sem a mondanivaló nem érdekel már, hiszen úgyis csak egy mese a világ. Így inkább csendben maradsz, mert feleslegesen fárasztónak érződik az egész. Persze nem leszel néma, a mindennapi élethez szükséges kommunikációt lefolytatod. Sőt, ha a téma kiemelkedik az általános fecsegés szintjéből, akkor még kedveled is. Amíg érzed, hogy van értelme. Aztán inkább elhallgatsz. De kifejezetten szereted, ha a spirituális igazság kerül terítékre. Akkor elemedben vagy. Erről szívesen beszélsz, amíg látod, hogy befogadásra talál. De ha nem, akkor könnyedén abbahagyod. Nem fontos már a beszéd. A csend is a békéd részévé válik, de nem válsz a csend rabjává.
Magányos leszel. Természetesen nem úgy magányos, mint egy remete, vagy egy antiszociális egyén. Hanem úgy, mint aki békében él saját magával. Nincs már szükséged senki társaságára ahhoz, hogy teljes legyél. Folyamatosan érzed, tudod, látod "isteni" lényed, ami betölti ezt az űrt. Természetesen lesznek barátaid, családod, munkatársaid, társas interakcióid, de ezen kapcsolatok addigi erőssége elhalványul. Hiszen tudod, hogy ők is csak illúziók, ahogy te magad is az vagy. De elfogadod, hogy ez a szereped, és aszerint játszod tovább. Azonban új kapcsolatok is kialakulnak majd az életedben. Azokkal, akik hasonló cipőben járnak, mint te. Néhányukkal igazán jól fogod érezni magad, mert közelükben a teljességedet jobban megélheted. De összességében jól érzed magad egyedül, ahol ezt a csodaszép őrült világot csak békésen szemlélheted.
A fény. Talán a legszokatlanabb megtapasztalás, hogy amikor becsukod a szemed, belül világosabb van, mint kívül. Mintha fényből állnál. Teljes sötétségben is, behunyt szemmel ragyogó fényáradat fogad belül. Ez a fény mindig mosolyt csal az arcodra. Mintha a békéd innen táplálkozna. Jó érzéssel tölt el csukott szemmel sütkérezni a belül található fényben. És szerencsére ez minden nap megtörténik, legkésőbb amikor aludni készülsz.
A teremtés hangja. Igen szokatlan megtapasztalás az is, hogy folyamatosan hallasz majd egy halkan morajló, zúgó, csengő, zümmögő hangot. Viszonylag magas hangszínű, de egyáltalán nem zavaró. Sőt. Ez is, mint a fény érzékelése, varázslatos. Mintha folyton emlékeztetne arra, hogy ki is vagy valójában.
Attila
