Létezik-e Isten?

A felébredés egy olyan esemény, amikor a jelenlegi én-tudat mögött megjelenik egy másik én-tudat is. Egyszerre lesz két én-tudatod. A régit egonak hívjuk, az újat önvalónak, tudatosságnak, vagy látónak nevezzük. 

Ez az új én az egoban él, de a helye meghatározhatatlan, nem megfogható, nem anyagból van. Csak egy figyelő érzésként definiálható. Mintha az egoban lévő térből figyelne, de közben látnád saját ego lényedet is, gondolatostul, érzésestül, cselekedetestül, de úgy, hogy nem azonosulsz vele. Az új énként az egoban benne is élsz, vele is élsz, de még is azon fölül állsz.

A régi, vagyis az ego, a test elme rendszer, ami azt hiszi, hogy ő "csinálja" a gondolkodást, hogy neki vannak érzelmei, illetve az ő döntése minden cselekedete. Úgy tapasztalja, hogy a világ amiben él, az a valóság. 

Az új, vagyis az önvaló, a figyelő, nem tesz mást, csak figyel, és azt tapasztalja, hogy az ego és annak világa nem valóságos. Látja, hogy az ego érzései nem a sajátjai, hanem csak úgy megjelennek szinte véletlenszerűen a semmiből. Látja, hogy az ego gondolatai is csak felbugyognak a mélyből, és nem az ego hozza létre őket. És látja, hogy az ego-én minden cselekedete is csak úgy történik. Hogy azokat sem az ego irányítja.

A látó-én az ego egész világát egy színházban előadott folyamatosan játszódó színdarabnak látja, amire sem ő, sem az ego nincs semmilyen hatással. És ebben a színdarabban minden tökéletes spontaneitással történik.

És akkor mi van Istennel?

Ha a felébredt tudatosság, vagyis az új én, a látó szemszögéből nézzük, akkor azt látjuk, hogy az ego világa, ez a színdarab, csak úgy létrejön, folyamatosan teremtődik. Vagy spontán a semmiből nyilvánul meg, vagy tökéletes spontaneitással valaki (valami) által lesz létrehozva.

Azonban annyira profi az egész műsor, annyira egyedi és tökéletes, hogy nehéz azt képzelni, hogy ez spontán megnyilvánulása a semminek. Inkább azt kell feltételeznünk, hogy valami szuper-intelligencia hozza az egészet létre. Ezt a szuper-intelligenciát "teremtőnek" a legildomosabb elnevezni. Azonban tulajdonképpen mindazt teszi, amit mi az Isten név alatt elnevezett teremtőnknek tulajdonítunk.

De a "valódi" világ, a látó szemével nézve, nem valóságos. Mégis szerepel benne Isten. Isten, aki az egész világot teremtette, és teremti is folyamatosan. 

És itt érdemes elálmélkodni azon, hogy a teremtő megteremti ezt az illuzórikus valódi világot, és abba beleteremti saját magát is. Elképesztő, ugye? Mint ahogy az összes álmodban benne vagy te is, úgy a teremtő" álmában" megtalálható saját maga is. 

Így hát a teremtő hatalma "világokon" át megnyilvánul.

Én ezt találtam. 

Attila