Maradj csendben!

Mint olvashatjátok, a posztjaim egy jelentős része igyekszik a felébredésre és a megvilágosodásra rárakódott sok felesleges sallangot lehántani. Igyekszem tabukat cáfolgatni, mert ezek feleslegesen terhelik meg ezt az amúgy egyszerű megtapasztalást.

Egy újabb tabu, amit sokszor hallasz, hogy maradj csendben, csendesíts le az elmédet, a csendben minden választ megkapsz. Ezért vegyél részt csendüléseken, és a felébredettet is onnan veszed észre, hogy egyfolytában csendben van. Más butaság most nem jut eszembe.

Itt is több félreértés van, amit érdemes megvizsgálni.

Az első, hogy az elmét le kell csendesíteni. Nem kell. Az elmét nem tudod lecsendesíteni, mert alapfunkciója, hogy az a hely, ahol a gondolatok megjelennek. Márpedig a gondolatok folyamatosan spontán módon megjelennek. Állandóan. A felébredettnél is.

Persze ha már észreveszed őket, akkor zavaró lehet az elképesztő nagy számuk, és a sokszor kellemetlen abszurditásuk. Azonban a felébredés után már látod őket, ahogy megjelennek és eltűnnek. Nem azonosulsz velük. Mint amikor megy a tv a szobában, de nem figyelsz rá. Beszélnek benne, megy a reklám, a film, de nem érdekel, csak amolyan háttérzaj az egész. 

A másik gond az elme lecsendesítésével, hogy ha sikerül is ideig-óráig elérned azt az állapotot, és abbahagyod a gondolkodást, utána úgyis megjelennek újra. Ott meditálsz, hogy csend legyen a fejedben, majd amikor befejezted, újra jönnek csőstül. Ne fecsérelj energiát arra, hogy megszüntesd a gondolatok áradatát. Inkább vedd észre, hogy honnan jönnek és hova lesznek. Vedd észre, hogy ezek megjelennek a semmiből, és oda is tűnnek el. És ha ezt észrevetted, akkor már át is látsz rajtuk. Ne harcolj ellenük, hanem haladd meg őket. 

Így abszolút felesleges bármiféle csendülésre járnod. Ettől nem fogsz felébredni. Ne eltüntetni akard a gondolatokat, hanem figyeld őket. Figyeld, hogy honnan erednek. Keresd a forrásukat. Az sokkal fontosabb, mint hogy csendbe maradj.

És természetesen a felébredettnek sem kell csendben maradnia. Az igazi énnek alaptermészete a csend, és ha elérted a felébredést, akkor már éled is ezt. De az ego gondolatai zömmel megmaradnak, de már abszolút nem zavaróak. Nem hiszel nekik, nem tulajdonítasz jelentőséget nekik. És a beszéd is feleslegesnek tűnik. De ha beszélned kell, az sem zavaró.

Azt gondolom, hogy azok a mesterek, akik azt erőltetik, hogy maradj csendben, vagy csak úgy válaszolnak a kérdésekre, ha előtte hosszú percekig csendben maradnak, csak szerepet játszanak. Az önvalóba helyezkedés egy pillanat. Hogy válasz szülessen onnan, ahhoz nem kell fél órát előtte ott tartózkodnod. Illetve felesleges azt hájpolni, hogy csendben lenni milyen fontos. A mindennapi életünk velejárója a gondolatok és a beszéd megléte. Nem kell megerőszakolni az egot, és másra kényszeríteni, mint ami az alaptermészete. Az ego úgy van jól, ahogy van. Csak vedd észre, hogy az nem te vagy. Az egot meg hagyd békén. Te egy mögötte lévő entitás vagy. Azt keresd, és ne harcolj az egoval. Felesleges.

Attila