Megint a karmáról!

A Wikipédia szerint a karma egy törvény, az ok és okozat törvénye. A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár. A karma azonban nem jutalom vagy büntetés, hanem a következményeket kiváltó szigorú törvény.

Továbbá azt is írja, hogy Buddha tanításában a karma annyiban keletkezik és fejti ki hatását, amennyiben tetten érhető a szándék, amellyel elkövették. A buddhista felfogás tehát a szándékot, a szándék etikai tartalmát vizsgálja.

És mit mond erről Attila?

Attila azt mondja, hogy a karma az ego világában létezik, ezért ugyanúgy illúzió, mint ahogy minden illúzió az ego világában. Minden felébredett azt tapasztalja, hogy nincsen szabad akarat, és minden cselekedetünket, gondolatunkat és érzésünket a teremtő hozza létre (vagyis nem mi). Valójában mindent a teremtő hoz létre. Így a karmát is a teremtő hozza létre. 

Ahonnan én látom, a világ tökéletes spontaneitással alakul. Nincsen sors, sem végzet, hanem pillanatról pillanatra íródik a világ, mondhatni véletlenszerűen, de tökéletesen, azaz minden úgy alakul, ahogy annak lennie kell. Akármennyire is ellentmondásosnak tűnik ez a megfogalmazás. Ahonnan én látom, valójában nincs látható törvényszerűség a teremtésben. Ha van, azt egyedül a teremtő tudja.

És mivel nem látszik semmilyen törvényszerűség a világban, így a karma, mint törvényszerűség, valójában nem létezik. Csupán kitaláció. Van, amikor érvényesül a hatása, és van, amikor nem. Éppen ahogy a teremtőnek amilyen kedve (szándéka) van.

Ahonnan én látom teljesen butaság azt gondolni, hogy a karma majd visszahat arra, aki valami rosszat tett. Mert vagy igen, vagy nem.

Először is, a rossz, mármint ha valaki valami rosszat tesz, az is nézőpont kérdése. Az, aki elköveti, sokszor nem érzi rossznak azt, amit tett. Már az 1866-ban megírt Dosztojevszkij mű, a Bűn és bűnhődés is ezt taglalja. Jogos cselekedet-e, ha megölünk egy uzsorást? Ezek az úgynevezett erkölcsi dilemma szituációk. Ott a lelkiismeret végül megtöri a bűnelkövetőt. De mi van Hitlerrel? Vajon úgy halt meg, hogy megbánta amit tett? Vajon a karma hatott vissza rá, és azért halt meg? Akkor is, ha ő teljesen erkölcsösnek és jogosnak érezte, minden cselekedetét?

Az erkölcsi alapnormák sokmindentől függnek. Van (volt) olyan kultúra, ahol megölni és megenni az ellenséget, a legnagyobb ajándéknak számított. Míg mostanában a pacifizmus az elfogadott. Van ahol a monogámia az elfogadott, és van ahol a poligámia. Van ahol a szemet szemért, fogat fogért elv érvényesül, máshol meg ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel hit az elfogadott. Van, amikor egy sértés bánt valakit, és ugyanazt a sértést más meg se érzi. Hiszen egyénileg is annyira különbözünk egymástól.

És még napestig sorolhatnám, hogy mekkora különbségek vannak annak megítélésében, hogy például mi a rossz.

Vagyis nagyon nehéz egyetemes erkölcsi normákat találni, mert korszakonként, kultúránként, egyénenként, és még ki tudja mennyi szempont alapján különböznek.

Vagyis akkor a karma mi alapján döntené el, hogy kire hogyan hasson? Szegény karma máshogy működik minden kultúrában?

Szóval belátható, hogy a karma sem mint erkölcsrendész, sem mint ok okozati összefüggés nem létezhet. 

Akármennyire is nehéz elfogadni, a dolgok úgy történnek, ahogy történniük kell. Van, hogy jól alakulnak a dolgaink, és van hogy nem. Van, hogy azok, akik valamilyen sérelmet okoztak nekünk megbűnhődnek, és van hogy nem. A karmát el kell engedni. Inkább fogadd el, hogy úgy van minden, ahogy van. Ebben van a szabadulás kulcsa.

Attila