Mese a királyról, aki meg akarta osztani népével királyságát

Élt egyszer a földön egy öreg és bölcs király. Egy nap elhatározta, hogy megosztja népével az egész királyságát.

Ki is hirdette, hogy bárki, aki vele együtt szeretne uralkodni, az holnaptól jelentkezzen udvarában.

Jelentkeztek is számosan, tömött sorokban álltak palotája kapujánál az emberek. Ki ne akarna egy egész birodalom felett uralkodni? 

A király azonban azt is kikötötte, hogy mielőtt bárkivel megosztaná a királyságát, annak végig kell járnia a birodalmát, hogy láthassa, mi fölött fog majd uralkodni. 

Így az egybegyűlt embereket elkezdték körbevezetni a birodalomban. A birodalom azonban igen nagy volt. Voltak a királynak nagy földjei, szántói, legelői, erdeje, tavai.

Voltak gyárai, műhelyei. Voltak iskolái, egyetemei. Voltak tudományos kutatóhelyei.

Volt óriási nagy kincseskamrája, voltak piacai, üzletei.

Volt külön csillagászati kutató tornya.

Voltak gyógyító központjai köztük természetgyógyász részleggel.

Volt nagy sportudvara mindenféle sportoláshoz alkalmas hellyel, még jógateremmel is rendelkezett.

Volt számtalan szobája a kastélyban, és végül közvetlenül a trónterem mellett volt a király meditáló szobája is.

Ezt mind és még sok mást is látnia kellett annak, aki a királlyal közösen akart uralkodni. 

Teltek a napok és a hetek, de a király trónszobája ajtaján senki sem kopogtatott. Eltűnődött. Senki nem akarná megosztani velem az uralkodást? A birodalom körbejárása ilyen sokáig tartana? A király még türelmesen várt, de azért kiküldte a szolgáit, nézzék már meg, hogy mégis mi történhetett. Ugyan nagy a birodalma, de ennyi idő alatt már be kellett volna járni az egészet. Mégse jutott el hozzá eddig senki sem. 

A szolgák el is mentek, hogy megnézzék, mi történhetett, majd nemsokára jöttek is vissza a jelentésekkel.

A földekről visszajött szolga jelentette, hogy sok emberrel találkozott, de mind azt üzenik, köszönik szépen, ők nem mennek tovább. Jól érzik magukat ott, ahol vannak. Munkába álltak a földeken, és kifejlesztettek mindenféle gazdálkodást, és biogazdálkodást. Kutatják az egészséges életmódhoz való élelmiszereket, módszereket. Ők már nem akarnak uralkodni.

A különböző gyárakban, iskolákban, kutatóhelyeken is rengeteg emberrel találkoztak a szolgák. Legnagyobb elképedésükre ők is azt üzenték a királynak, hogy ők sem mennek tovább. Összefogtak a tudósok, a munkások és a tanárok, és mindenféle csodás új dolgot találtak fel, amit azonnal gyártani is kezdtek, és rögtön tanították is az iskolában. Feltalálták az internetet, így köszönik szépen, de maradnának ott, ahol vannak.

A kincseskamránál az emberek kifejlesztették, hogyan lehet még több pénzt csinálni. Kereskedtek, üzleteltek, és ezt mind oly tökélyre fejlesztették, hogy bizony ők sem akartak már tovább menni a birodalomban a királyhoz. Üzenték a királynak, köszönik szépen, de ők itt maradnának.

A csillagászati toronyból is ugyanezt az üzenetet kapták. Jól megfértek egymással a csillagászok és az asztrológusok. Az utóbbiak a horoszkópot és az életút előrejelzéseket teljesen tökélyre fejlesztették. Rengeteg ember járt hozzájuk mindenféle tanácsért, és ők szépen meg is mondták, hogy mit látnak a csillagokban. Így ők sem kíváncsiak az uralkodásra. Maradnának továbbra is ott, ahol vannak.

A gyógyító központok is tele voltak mindenféle orvosokkal, természetgyógyászokkal és persze rengeteg gyógyulásra váró emberrel. De itt is mindenki úgy döntött, nem érdekli őket az uralkodás. Közben kifejlesztettek mindenféle gyógyító módot is, a Reiki-t, Prána Nadi-t, Théta Healing-et, és sok egyéb más módszereket, és sikeresen alkalmazták őket. Úgy érezték megtalálták, amit kerestek. Köszönik szépen, de itt maradnának.

Így volt ez a sport és jógaudvarban is. Sportolók, edzők, gyógytornászok, terapeuták, mind azt mondták, ők nem mennek tovább. A jógaoktatók kifejlesztettek számos tökéletes jógatechnikát, és sikeresen oktatták az embereket, de ők úgy érezték, hogy kiteljesedtek ebben és nagyon boldogok. Köszönik szépen, de nem kérnek az uralkodásból.

Végül közvetlenül a király trónterme mellett volt a meditáló szoba. Az is tele volt emberekkel. Mind békés és mosolygós. Voltak, akik már hónapokat meditáltak, és mind azt üzenték, sose voltak még ilyen békések és kiegyensúlyozottak. De köszönik szépen, nem kérnek az uralkodásból. A semmiben eltöltött idő számukra a mindent jelenti.

A király elámult a válaszoktól. Kicsit sajnálta az embereket, hogy nem akarják megismerni az uralkodás szabadságát, de mivel bölcs király volt, mosolyogva elfogadta a döntésüket. Azóta is békésen várja, hogy valaki az emberek közül meglássa, hogy meg kell haladni minden addigi ismeretet ahhoz, hogy a teljes birodalom felett uralkodhasson.

Magyarázat a meséhez:

A király birodalma feletti uralkodást a megvilágosodás jelenti.

Ahhoz, hogy elérhesd a megvilágosodást, meg kell haladnod mindent, túl kell lépned mindenen, el kell engedned mindent, és haladnod kell tovább a megvilágosodás felé. Ha bármilyen tapasztalásban beleragadsz, még ha az a legnagyobb boldogságot is jelenti számodra, nem fogsz tudni megvilágosodni. Persze ez nem jelenti azt, hogy az rossz dolog lenne. Dönthetsz úgy is, hogy annál a tapasztalásnál megállsz. És boldog életet élhetsz akár életed végéig is. Ha azonban észreveszed, hogy hajt belülről valami tovább, ha érzed a hívó szót, akkor köszönd meg a tapasztalást és menj tovább. Igen, még a meditálást is el kell engedned. 

Legyen benned égő vágy, hogy megtapasztalhasd a megvilágosodást. 

Az igazi csoda ott vár rád. 

Attila