Mi a különbség a felébredés és a megvilágosodás között?

Szinte mindenki összemossa ezt a két fogalmat, pedig két nagyon különböző megtapasztalást jelentenek. Az oka az összemosásnak az, hogy kevesen tapasztalták meg mind a kettőt, így nem is tudják, hogy ezek különböznek. De nézzük is meg, mik ezek a különbségek.

A felébredés bárki által elérhető. Ez a kapu már nyitva van. Gyakorlatilag egy megfelelő technikát ismerő felébredett tanító öt perc alatt meg tudja neked mutatni az igazi énedet, ami egy új (valójában örökké ott levő) nézőpont benned. Ez a nézőpont, a látó, vagy önvaló, vagy tudatosság, vagy igazi én, nevezhetjük sokféleképpen, mindig is ott volt, csak addig nem vetted észre. Azt gondolom, hogy ennek elérése a legfontosabb törekvésnek kellene lennie mindenkinek. Spontán is elérhető, befele figyeléssel, amikor keresni kezded, hogy ki az, aki figyel. Az lesz az, aki látja a gondolataidat, az érzéseidet, a testedet, és nem azonos velük. 

A megvilágosodás azonban kegyelem. Ezt elérni erőből nem tudod, semmilyen mester ezt megadni neked nem tudja. Van, aki megkapja, van aki nem. Nem tudni, hogy miért. Általában hosszú keresés előzi meg, míg végre megkapod. Ezt az állapotot hívják teljességnek is. Itt mindennel egylényegű leszel. Nincs külön ego és figyelő, az ego külön érzékelése megszűnik. Egy teljesen más dimenzióban érzed magad, ahol minden energiának tűnik, ami ráadásul maga a szeretet. Maga leszel a tér, és az abban megnyilvánult minden. De ezt az ego világából nézve felfogni nem lehet.

A felébredés, ha megtapasztaltad, örökre megmarad. Azonban a megtapasztalás után, amikor már tudod ki is vagy valójában (nem a test, nem az elme, nem az érzelmek) egy mélyülési folyamat veszi kezdetét. Akkor, ha tovább vizsgálódsz. Ha nem, akkor csak megmarad a nézőpont, amit bármikor elérhetsz, de dönthetsz úgy, hogy nem használod, és maradsz az ego világában. Ha azonban tovább vizsgálódsz, hogy akkor mi a valódi és mi nem, egyre jobban megérted, hogy mit jelent az, hogy a világ illúzió. Megérted, hogy nincs szabad akarat, és végül megérted, hogy az önvaló is illúzió. Ez a mélyülés hat az egora is, egyre békésebbé válik. Úgy is mondhatnám, hogy az ego nézőpontja folyamatosan közeledik az önvaló nézőpontjához.

A megvilágosodás nem örök. Ideig-óráig tart, aztán kiesel belőle. Lehet, hogy van, aki folyamatosan benne tud lenni, de én ilyenről nem tudok. Amikor kiesel, olyan érzés, mintha bezárulnál. Ugyanolyan pillanat alatt történik, mint ahogy belezuhansz. A kiesés után nagyon rosszul érzed magad, mert úgy érzed, hogy a legnagyobb gazdagságból a legnagyobb szegénységbe kerülsz vissza. Azonban az esemény, amit valójában csodaként élsz meg, örökre elkísér. Az elején mindent megteszel, hogy visszakerülj, és ez nagyon nehezen viseled. Idő kell, míg el tudod engedni ezt a vágyat. És szintén idő kell, míg megérted, hogy mi is történt valójában. Nem lehet semmivel sem összehasonlítani, az ego világának "fizikája", "törvényszerűségei" ott nem léteznek. Mégis az ego világ szavaival próbálod megérteni, elmagyarázni, felfogni. A felfoghatatlant. A keresés öt lépcsője során a test függőségmentessé válik, a gondolatok akarás-mentessé válnak, az érzelmek szándék nélküli szeretetté alakulnak, közben égő vágy alakul ki benned, hogy megtapasztalhasd a megvilágosodást. Majd ez a vágy is elengedődik, és akkor belezuhansz a jelenlétbe, majd a megvilágosodás állapotába.

Mégis, ha választanom kellene, hogy melyik a fontosabb, akkor a felébredést mondanám. Az nem csoda, hanem a természetes állapotunk. Amit ha minden ember megtapasztalna, alapjaiban változna meg a világunk.

Attila