Mi van a gyógyításon és a tanításon túl?
A spirituális felébredés után elindul egy folyamat, amit mélyülésnek nevezünk. Ez abból áll, hogy a felébredés által megtapasztalt "új" világot egyre jobban és jobban megértjük. Ez úgy zajlik, hogy mindenféle kérdést elkezdünk alaposan megvizsgálni az igazi én szemszögéből is. Például: tudok-e teremteni, tudok-e gyógyítani, létezik-e reinkarnáció, léteznek-e a csakrák, van-e szabad akaratom, én vagyok-e Isten, stb, stb.
Ezek a vizsgálódások van, hogy hónapokig eltartanak, mert egyszerűen ennyi idő is kellhet, míg megszületik benned az a válasz az adott kérdésre, amit már igaznak érzel. Ha megszületik, akkor mélyülsz a megértésben. Mélyülsz a felébredésben.
Talán úgy tudnám ezt szemléltetni, hogy ha elmész egy másik országba élni, aminek a kultúrája nagyban eltér az általad eddig ismerttől, mondjuk magyarként Japánba költözöl, bizony sok időbe telik, míg megérted az ottani gondolkodásmódot és életmódot. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra.
A felébredés is pontosan ilyen. Egy "új világ" tárul a szemed elé, még akkor is, ha azonnal felismered, hogy ez mindig is ott volt, csak eddig nem vetted észre. A lényegen nem változtat, ezt a "régi új világot" meg kell értened.
Pár dolog azonnal nyilvánvaló, ilyen például az igazi lényed tulajdonságai (halhatatlan, határtalan, nem anyagi természetű, semmiből van, szeretetből van, minden ő), illetve az addig világod illúziószerűsége. A nehézséget a kettő kapcsolata jelenti. Hiszen valójában a felébredés után is megmarad az addigi világod, abból kilépni nem tudsz, de már az eseményeket az igazi én szemszögéből (is) látod. (A meg kell-e halni az egonak című vizsgálódásomban is olvashatsz erről.) Ez egyfajta kettősség, egyszerre vagy ego és önvaló, de a kettő kapcsolata eleinte nehezen értelmezhető.
Ahogy mélyülsz, egyre több kérdésre kapsz választ. Mint írtam másik írásomban, emiatt nagy a különbség felébredett és felébredett között is. Vannak olyanok is, akik nem is vizsgálódnak, nem is akarják megérteni ezt a csodát. Ők beleragadnak egy-egy szintre, és ez sajnos sok galibát okoz. Ezek a mesterek állítják például, hogy tudsz teremteni, gyógyítani, "varázsolni", stb, pedig ha alaposan megvizsgálnák a kérdést, rájönnének, hogy ez nem így van. De térjünk vissza a címben feltett kérdésre. Ha elég mélyre jutsz, először a gyógyítást engeded el. Mert rájössz, hogy a gyógyítás valójában teremtés. És te nem tudsz teremteni. Pontosabban 50-50 százalék, hogy sikerül-e meggyógyítanod valakit. Mert nem tőled függ, hanem a teremtőtől, aki nem te vagy. Te csak teremtőből vagy. Így felhagysz ezzel.
Azután a tanítással kapcsolatban merülnek fel benned kételyek. Hiszen ez sem tőled függ. Ha a teremtő akarná, mindenki azonnal felébredett lenne. De nem akarja ezt. És a te tanítói segítésed is viszonylagos. Nem függ tőled, hogy kinek tudsz és kinek nem tudsz segíteni a mondanivalóddal. És egy idő után belátod, hogy ez az egész tanítósdi is csak a látszat része. Te játszod a tanárt, és hogy azt játszhasd, másoknak a tanítvány szerepet kell játszani. Ami mind maga a teremtő.
De mihez kezdj akkor ezzel a "tudással" ? Semmit. Éled az életed tovább. Csendesen, békésen. Éled a mozit, amíg csak kell. Ennyi.
Attila
