Miért bolond minden spirituális értelemben felébredett ember?
A nem felébredett emberek számára az anyag evidencia.
A felébredettek számára az anyag csak egy a virtuális térbeni látszat megtapasztalás.
Ezt egy nem felébredett soha se fogja elhinni nekünk. Ilyen hülyeséget állítani, hogy az egész világ csak egy szimuláció?
Ha egy született vaknak próbálod elmagyarázni, hogy milyen a fény, mit mondanál neki? Olyan fényes valami? Amikor azt a szót, hogy fényes, sem érti? Ha lekerülnél egy olyan bolygóra, ahol csak született vakok élnek, és elkezdesz nekik magyarázni a fényről, vajon mit gondolnak majd rólad? Azt hogy bolond vagy!
Az egész megtapasztalás nagyon hasonlít a Mátrix című filmben ábrázolthoz.
Van egy teremtő, aki létrehozza ezt az egész virtuális valóságot. A virtuális valóságban lévők úgy vannak megírva, hogy azt higgyék, hogy számukra a virtuális valóság igazi valóság, és akként tapasztalódjon meg.
Van pár ember, akit a teremtő olyan programmal áld meg, hogy ráláthat erre, hogy a világ valójában virtuális. Őket nevezik felébredetteknek. (Trinity és a többiek)
És van nagyon-nagyon kevés felébredett, aki egylényegű lesz a virtuális valósággal. Ők a megvilágosodottak. (Neo)
Vannak olyan felébredettek, akik segítenek az alvóknak felébredni. Ők a tanítók, mesterek. (Morpheus)
Persze valójában nincs harc és háború a felébredettek ellen. Nem ennyire bonyolult a helyzet. Igazából rém egyszerű. Van a virtuális éned, aki valósnak hiszi magát. Miután felébred, rájön, hogy ő csak egy program. Azt teszi, amit éppen programoznak neki. Erre befolyással nincsen. És most már látja, hogy ő valójában az a tér, amiben ez a program fut. De mint tér, ő se tud mást tenni, mint helyet adni a programnak. Ő, mint tér, nem ő írja a programot. Ő csak mint tér, megfigyeli a programot, ami benne mint térben fut.
Ennyi. De úgyse hiszed el. Azonban ha felkeltettem a kíváncsiságodat, akkor akár megpróbálhatod megtapasztalni. Mit veszíthetsz? Semmit. A virtuális éned megmarad a felébredés után is. Csak már látod a mozit. Megéri? Szerintem igen.
Attila
