Miért is jó felébredni?

Nem könnyű erre válaszolni, mert bár a konkrét felébredés megtapasztalása ugyanaz mindenkinél, annak megélése egyénenként eltérő lehet.

Igazából a felébredés után is csak az ego éneden keresztül tudsz megnyilvánulni, ami ugye mindenkinél különböző. Tehát a felébredés visszahatása, vagy megértése, az ego énedtől fog függeni. Ezért van az, hogy bár ugyanazt a felébredést tapasztalta meg Buddha, Jézus, Assisi Szent Ferenc, Ramana Maharsi, Mooji, Spira, Tolle, mégis más-más részére helyezték, illetve helyezik a hangsúlyt. Mert az ego énjükön átszűrődve, más és mást éltek, és élnek meg belőle.

Eleinte a felébredés eufórikus érzéseket fog kiváltani. A felébredettek megtapasztalnak valami olyat, amit eddig elképzelni sem tudtak. Megtapasztalják, hogy az igazi én maga a szeretet, maga a béke, maga a jelenlét, maga a vanság, ami örök és hallhatatlan. Ez egy másik világ, egy másik dimenzió, és végtelenül felemelő érzés végre tudni, hogy mi is vagyunk valójában.

Tehát kezdetben a felébredés abszolút egy varázslatnak érződik. Ilyenkor erős a jelenlét, az igazi én erősen átüt az ego énen, és annak tulajdonságai abszolút lenyűgözőek. Ekkor még azt hiszed, hogy a felébredés, az maga a jelenlét. És csak később fogod megérteni, hogy ez nem így van. Mégis, ilyenkor a felébredést nagyon jó "dolognak" éled meg.

Azonban a kezdeti szakaszban a felébredett állapot még nem stabil. Sokszor visszaesünk a régi világba, ami nagyon zavaró. Mert visszaeséskor az eufória hiánya (jelenlét hiánya) nagyon erős. A zord ego világba újra belecsöppeni egy komoly arculcsapásként érződik. Ez az időszak a mélyülés folyamata. Időigényes és fárasztó. Megérteni, hogy mi miért történik, és elfogadni, hogy ez ilyen, már nem eufórikus. Miért nem vagyok állandóan abban az állapotban? Ez a kérdés sokáig nem hagy majd nyugodni. Elvonási tüneteid lesznek. Ezért ebben a szakaszban a felébredés sokszor bosszantó.

Azután, ahogy megértetted az egészet, ami több évbe is belekerülhet, a felébredés már nem varázslat lesz, hanem az életed része. A jelenlét bizsergető érzése már nem gyakori, inkább csak egy tudomásként marad meg, hogy te felébredett vagy. Tudod hogy "Az" vagy, de már végtelenül természetes az egész. Ilyenkor a felébredés már az állapotod. Nem jó vagy bosszantó, hanem egyszerűen csak van. Már nem zavar a jelenlét hiánya. Már nem zavar, ha visszaesel egoba, mert megértetted, hogy ez ilyen. Már nem kutatsz válaszok után, mert elfogytak a kérdéseid. Egyszerűen csak áramlasz a mindenséggel. Éled az életed, mint eddig, dolgozol, boldog vagy, mérgelődsz, beteg leszel, meggyógyulsz, és öregszel ugyanúgy, mint mások. Azonban az igazi éned békéje már belédívódott. Rögzült. Ez valahogy tartósan átüt az ego világodba.

Szóval miért is jó felébredni? A jelenlétért? A békéért? A szeretetért? Az igazságért?

Talán mindegyikért.

Attila