Noor Almira

2022.05.27

Kedves Attila!

Szeretnék felébredni. Lehet, ez talán már sikerült ezelőtt, de nem vagyok biztos benne.

Ehhez kérném a segítségedet!

Köszönettel veszem, ha válaszolsz.

Baráti ölelés

Noor Almira


Kedves Noor Almira!

Nos, egyelőre úgy néz ki, hogy 05.22-05.28-ig otthon leszek. Akkor tudunk személyesen találkozni Budapesten, ha ezt szeretnéd. Akkor garantáltan megtalálod az igazi énedet. Akkor megkapod a módszert is, hogy másokat is fel tudj majd ébreszteni.

Ellenben ha úgy érzed, már "az" vagy, akkor egyszerűen csak írj az igazi énedről, írj, hogy mit tapasztalsz "az"-ként. És abból nagy valószínűséggel meg tudom neked mondani, hogy onnan beszélsz, vagy csak róla, vagy valami másról.

Sajnos a felébredésnek nincs külső látható nyoma, onnan lehet felismerni, ha beszélünk róla. Így "hallanom" kell, azaz jelen esetben olvasnom kell, hogy mit tapasztalsz, és azután tudom elmondani neked, hogy szerintem felébredett vagy-e, vagy sem.

Persze csak akkor, ha szükséged van erre a megerősítésre.

Üdvözlettel és szeretettel

Attila


Kedves Attila!

Először is köszönöm a válaszod!

Nos, hogy mi az Az, felébredtem e már és vajon egyáltalán mit érzek - gondolok, az még számomra is érdekes és kicsit bizonytalan kérdés.

Mindig vonzottak a keleti kultúrák, hosszú évekig pl. küzdősportokat űztem, viszont sosem sikerült elmélyednem abban, hogy valóban mi az egész értelme, mik illetve kik is vagyunk mi, és az egyéb kérdések amelyek akkor jönnek fel, mikor kezded érezni a Mást. Sosem hívta fel rá a figyelmem senki illetve nem találkoztam senkivel, aki iránymutatást tudott volna nyújtani ebben.

Tavaly ősszel lelki problémák miatt, amik már korábbról gyűltek össze, erős szorongás és pánik tört ki rajtam. Mint ahogy már tudom, ezeket az egom és az egom tevékenységei kreálták nekem hosszú évekig. De ezt akkor még nem tudtam. Hetekig nem tudtam kezelni, sajnos nyugtatót is elkezdtem szedni jobb megoldás híján. Mégis éreztem, valami belső sugallat adta hogy nem létezik, hogy az ember ennyire gyenge legyen. Nem létezik, hogy csak azok a bogyók legyenek megoldások, amik bizonyítottan nem segítenek, csak tompítanak, esetenként még rosszabb állapotot kreálnak.

Ez a helyzet erős válaszút elé állított abban a tekintetben, hogy így akarok-e élni vagy esetleg van más megoldás. Tudtam, hogy van más út, mégha fogalmam sem volt merre induljak. Pár pszichológus látogatás után (aki akkor azért kicsit felnyitotta a szemem és segített meglátni azt, mennyire is a saját kezünkben van a sorsunk az elménk által).

Elkezdtem Mindfulness-t gyakorolni.

Egy ismerősöm segített elindulni ezen az úton mélyebb tekintetben, először egy Eckhart Tolle könyvet ajánlott olvasásra, aztán sok minden mást is. Az pedig hozta magával az összes többit.

Tudatosan elkezdtem meditálni gyakorolni, többször volt érdekesebb megtapasztalásom.

Például meditáció közben mintha a fal túloldalán lettem volna és kívülről tekintettem magamra, illetve a testemre és a gondolataimra. Máskor mintha a sötét, üres de mégis megnyugtató külső univerzum, az űr egy lett volna az elmémmel, de közben meg tudtam figyelni. Ez kicsit ijesztő volt így elsőre.

Abban biztos vagyok, hogy önmagam által meg tudom figyelni az egom által kreált másik énem, és tisztán érzem hogy a gondolataim nem a valódi énem. Ettől függetlenül néha becsap az egom és majdnem elhiteti, hogy én valóban szorongok.

Valamiért mégis minden más azóta, amióta télen először sikerült éreznem önmagam valódi belső tértelen, végtelenül nyugalmas énjét. Mégsem sikerül még mindig előhoznom ezt.

Nem tudom hogy hol tartok és mit tegyek azért, hogy még inkább megtanuljam uralni az egom és az általa kreált alkalmi káoszt.

Ezért írtam neked. Hátha tudsz segíteni, akár tanáccsal.

Köszönöm szépen, hogy figyelmet és energiát áldozol rám és másokra, akiknek nagy szüksége van erre.

Ölelés:

Noor Almira


Kedves Noor Almira!

Elmondom, ahonnan én látom az "esetedet", igyekszem majd finoman és érthetően fogalmazni, de előfordulhat, hogy akaratomon kívül megbántalak a véleményemmel. Ha ez megtörténik, kérlek bocsásd ezt meg nekem. Nincs ilyen szándékom, de mindannyian nagyon önérzetesek vagyunk, és ez előfordulhat. Ennyit előzetesen. :)

Szóval, ahonnan én látom, te már megláttad az igazi énedet, de még nem ugrott át az éntudatod erre az új énre. Tehát nem vagy még azonosulva, vagyis még nem vagy felébredett, csak ott állsz az ajtóban.

Amiből ezt látom, hogy nem mindig tudod azt az állapotot előhívni, amikor látod az egot. A felébredés után ezt bármikor meg tudod majd tenni. Valamint nagyon sokat írsz az egoról, ami a felébredés után automatikusan lényegtelenné válik. Egyszerűen a felébredés után már nem beszélünk az egoról, mert tudjuk, hogy az nem igazi. A felébredés után, hogy az egonak milyen bajai vannak, teljesen érdektelenné válik. Aki még az egoval foglalatoskodik, ők még nem az igazi énjüket élik. Ők még azonosulva vannak a tv műsorral, még nem látják, hogy az csak egy műsor.

Ezek azok az információk, amik jelzik, hogy még nem vagy az.

De.

De az, amit meditációban tapasztaltál, ahogy ráláttál az ego énedre, az tökéletes leírása annak, amit egy felébredett tapasztal folyamatosan. Vagyis már tudod, milyen a felébredett állapot. Azaz tudsz róla beszélni, de még nem onnan beszélsz. Ha ismered az írásaimat, nagyon sokszor említem ezt az állapotot, amiben te is vagy. Rengeteg mester gondolja azt, hogy ez már a felébredés, de ez még nem az. És ezekről a mesterekről szoktam azt mondani, hogy róla beszélnek, de nem onnan.

Ezeket nem sértésnek szánom, és ettől nem vagy kevesebb. Én inkább pozitívnak látom, hogy már itt tartasz, és remélem, hogy inkább sarkall a további kutatásra, hogy megtapasztald teljesen azt, mintsem hogy a véleményem eltántorítson ettől, és kudarcként éld ezt meg.

Nos, amit javaslok. Az első a személyes találkozás. Ez a könnyebb út. Ingyenes, kb. másfél óra, és utána garantáltan az leszel, amit már most is ismersz, csak még nem vagy azonosulva vele. Ha úgy érzed, hogy ez az utad, akkor majd írsz, és megszervezzük a találkát.

A másik út a további önkutatás. Azt, amit találtál a meditációban, azt kell tovább keresned. Keresned kell azt a valamit, azt az anyagtalan figyelést, ami kifelé néz belülről, és látja az egész ego lényedet. És a legfontosabb, hogy ezt valahogy felismerd, hogy az az igazi lényed.

Vagyis, amikor befele fordítod a kamerát, amivel kifelé nézel, és meglátod, inkább megtalálod, megérzed, mert nem konkrét látásról beszélünk, azt, aki onnan "visszanéz" rád, akkor azt a valamit kérdésekkel kell bombáznod. Első és legfontosabb, hogy ki az a valami? Erre születik majd benned egy válasz. Majd kérdezd meg, hogy hány éves? Erre is születik egy válasz. Majd milyen nemű? Erre is születik egy válasz. És további kérdéseket tegyél fel neki. Mit csinál, mikor született, miből van. Amikor ezeket a válaszokat megkapod, akkor helyezkedj bele, és maradj benne amíg csak tudsz. Majd ahogy benne vagy, próbáld kinyitni a szemed, és megtartani ezt az állapotot.

Ha sikerül, akkor az leszel.

Ennyit tudok most elsőre javasolni.

Szurkolok neked. Felébredettnek lenni jó. Mert már nem zavar többet az ego éned. Bár megmarad, és az élete továbbra is olyan marad, mint volt, de már nem ő lesz az előtérben. Csak egy sztori lesz a tvben, ami már lényegtelen. :)

Üdvözlettel és szeretettel

Attila


Kedves Attila!

Először is hadd fejezzem ki a hálám azért, hogy megtisztelsz az időddel és főleg az őszinteségeddel.

Ez nagyon fontos szerintem az útkeresők számára. Nem hiába írtam a levelemben, hogy nem igazán tudom, hol tartok, ki vagyok valójában, nem sikerül mindig megtalálnom rögtön a valódi lényem.

Nagy segítség hogy valaki kívülről ezt tisztábban látja és segíteni tud tanácsokkal.

Én úgy érzem, szeretnék felébredni. Hogy miért? Őszintén fogalmam sincs, szavakkal nem tudom kifejezni.

Talán úgy tudnám összefoglalni, hogy azért, mert sikerült már megéreznem azt, mi lenne a normális (nekem) és mi lenne a megnyugvás. Sokat szenvedtem lelkileg és sokszor marcangoltam önmagam emiatt hogy miért szenvedek. Mostmár azt elértem felismerés szintjén, hogy ez az ego kreálmánya és mennyire hamis, téves, felesleges.

Szeretnék átlényegülni és mélyen megélni önmagam, ebből a hamis felszíni világból kiszakadni néha, és valóban létezni. Érezni a valódi súlytalan boldogságot, illetve azt a pozitív ürességet, amit a valódi én nyújt.

Szeretném, ha segítenél ennek a megtalálásában. Szívesen találkoznék veled.

Kérlek, jelezz majd, mi lenne számodra megfelelő időben, valahogy összeegyeztethetnénk. Én is dolgozó nő (és családanya) vagyok, előre kell gondolkodnom időben.

Addig is örömmel olvasgatom a blogodat ( és egyebeket).

Baráti ölelés:

Noor Almira