Segít-e megtalálni az önvalót, ha csendben maradunk?

Sok régi mester, Maharsi, Papaji, és mai "mesterek" közül is páran azt hangoztatják, hogy minden válasz megtalálható a csendben. Hogy a csendet kell elérni. Ezért elég csendben maradni.

Azonban ez így nem pontos.

Igen, az igazi én egyik aspektusa, megnyilvánulási formája a csend. Igen, ha már felébredtél, akkor az igazi énedbe helyezkedve, maga vagy a csend. És bármit is teszel közben, benned csend van. Mintegy a csendből teszed, amit teszel. A gondolataid ebben a csendben jelennek meg. Az érzéseid ebben a csendben jelennek meg. És a beszéded is ebben a csendben jelenik meg. Akármennyire is ellentmondásosan hangzik ez. Ez azért van így, mert a felébredés után rátalálsz a testedtől és az elmédtől független énre. Az igazi énedre. És ennek az énnek az egyik tulajdonsága, megjelenési formája a csend. Vagyis az igazi énedből látod megjelenni az ego éned gondolatait, érzéseit, cselekedeteit. A csendből látod megjelenni a gondolatokat, érzéseket, cselekedeteket.

De.

De az ego ezt nem tudja csinálni. Mert az ego maga a zaj. A zaj az alaptermészete. Tele van gondolatokkal, érzésekkel, beszéddel, cselekedetekkel. Ez az ego. Az egonak nem eleme a csend. A csendben nincs számára semmi, ami megtapasztalható. Az a csend, amiről Maharsi vagy Papaji beszél, az kívül áll az egon. Az ego ezt elérni nem tudja. Így teljesen felesleges azt mondani neki, hogy maradj csendben. Hiába mondod az egonak, hogy a csendben ott vannak a válaszok, hogy a csendben ott van Isten, hogy a csendben rátalálsz az igazi énedre. A csendben levést, mint feladatot adni az egonak, teljesen felesleges és értelmetlen. Az egonak nem eleme a csend. Az ego nem tud csendben maradni. És nem is kell neki csendben maradnia. Mert nem erre lett teremtve. Mert így lett megteremtve.

Akkor mi a megoldás?

A megoldás, hogy nem azt mondjuk, hogy maradj csendben, nem azt mondjuk, hogy érd el a csendet, nem azt mondjuk, hogy törekedj a csendre.

Hanem hogy vedd észre a csendet odabent.

Ne elérni akard a csendet, hanem észrevenni. Ez fontos különbség, és nem szabad ezeket összemosni. Elérni, csendben maradni, törekedni rá, nem ugyanaz, mint észrevenni. Ez nagy különbség. Értsd ezt meg valahogy. Az önvaló egyetlen tulajdonságát sem tudja elérni az ego. Nem elérni kell, hanem észrevenni. És az észrevevés után azonosulni vele. Ez a felébredés. Én a figyelő észreveszem saját magamat, mint csend. És észreveszem, hogy mindig is ez voltam. Csak eddig nem vettem észre.

Ha észreveszed a csendet, az maga a megoldás, maga a felébredés. Ha észreveszed a csendet, észreveszed, hogy te nem a test vagy. Észreveszed, hogy a csend a minden, hogy minden abból áll. És észre kell venned, hogy ez a csend te magad vagy. Ez a végső felébredés. Akkor rögtön megérted, hogy miről beszélt Maharsi és Papaji. Mert az igazi éned egyik megnyilvánulási formája a csend. És rögtön maga leszel a csend. Ami nem az ego.

És a felébredés után már ezért nem kell csendben maradnod. Mert már a csend benned van. Te magad vagy a csend. És nem kell kívül keresned. És hagyod, hogy az ego csinálja azt, amit akar. Szaladjon, nevessen, beszéljen, gondoljon, szeressen, éljen. És persze néha közben azért megpihenjen. Hiszen a duális világban csak így tapasztalható meg minden. De nem kényszeríted a csendre. Mert az nem a lételeme.

A csendet észrevenni kell, és nem elérni. Ha észreveszed, és megérted, hogy az te magad vagy, akkor felébredtél.

Attila