Vajon a felébredés történik velem?

2024.10.09

Kedves Attila

Ne haragudj, hogy ismeretlenül írok, de úgy érzem, hogy a segítségeddel előrébb tudnék lépni. Másfél éve teljesen megváltozott az életem és valószínűleg a felébredés történt vagy történik meg velem. Sokszor nagyon össze vagyok zavarodva, azt hiszem látom magamat a figyelő szempontjából, de az ego szinten rengeteget szenvedek, sokszor teljesen olyan, mintha el kellene engednem mindent, mintha haldokolnék.

Sajnos sok negatív gondolat érkezik, talán azért, mert 45 évesen kezdődött velem ez az egész és talán nem voltam felkészülve rá. Olyan mintha az ego nem engedné, hogy alakuljon a dolog, mintha nem akarná elengedni azt, amit el kell és ez szenvedést okoz.

Sok félreértés van a felébredés körül, szeretném tudni mi a véleményed az esetemről. Olyan mintha szétesne a régi személyiségem, de nem nagyon alakul az új, mintha beleragadtam volna valamibe.

Előre is köszönöm a válaszodat.

Létezik olyan, hogy tisztulási folyamat? Akkor meg tudnám érteni ezt a sok szenvedést.

Köszönöm

PZ

Kedves PZ

Nos, elsőnek azt érdemes tisztázni, hogy a felébredés történt-e meg veled. Ha igen, akkor a figyelőbe bármikor oda tudsz menni, belehelyezkedni. Tudod, hogy "hol van", és tudod onnan nézni a test-elme rendszeredet, vagyis az egodat. A felébredett az, aki ehhez a figyelőhöz bármikor oda tud "menni".

Ha nem tudsz "odamenni" akkor egy másik állapotot, a jelenlét állapotát tapasztalod. Ebben az állapotban "csak" látjuk, hogy az egész életünk csak történik, érezzük, hogy ezt figyeljük, de nem tudunk odamenni ehhez a figyelőhöz akkor amikor akarjuk, hanem ez csak véletlenszerűen történik. Vagyis nem ismerjük fel, nem értjük meg teljesen, hogy mi valójában a figyelő vagyunk, és az ego énünk csak egy szerep, amit játszunk. És nem értjük meg azt sem, hogy ezt a szerepet nem tudjuk letenni. Végig kell játszani, vezessen is bárhová.

A jelenlétben csak a folyamatot érzékeljük. De nem tudjuk, hogy ez miért és hogyan történik. A felébredés során egy mélyebb megértés történik. A figyelőre ugrik az "én" gondolat, és már tudjuk, hogy mi nem a test-elme vagyunk. Hanem a figyelő. Ezek fontos különbségek. Fontos abból a szempontból, hogy élni tudjuk a felébredettséget. Csak akkor tudjuk élni, ha bármikor újra és újra odamenve az igazi énünkhöz bizonyságot nyerünk, hogy az ego világa illúzió. És hogy az ego világában minden csak történik. Nincs ott "senki", aki bármit is csinálna. Minden csak csinálódik.

A rosszhír az, hogy az ego világából, így se és úgy se, nincs menekvés. Végig kell élni felébredettként is. Az ego világa maga a szamszára, vagyis maga a szenvedés. Ebből fizikailag nincs kiszállás. Az ego szenvedése sose fog elmúlni. Az ego élete duális. A szenvedés és a boldog szakaszok váltakoznak benne. Óráról órára, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra. De sose lesz olyan, hogy ne lenne szenvedés.

A szenvedésből "menekvés" annak a felismerése, hogy mi nem a személy vagyunk. Pontosabban, hogy nem elsősorban a személy vagyunk. És hogy nincs szabad akarat, hanem az egész történik. Ennek megértése történik meg a felébredéskor, vagy utána a mélyülés alatt. Ez egy folyamat. 1.5-2 évig is eltarthat. Csak onnan nézve "szűnik" meg a szenvedés. Hogy látjuk, hogy az egész illúzió.

Ha ez történik veled, akkor lassan de biztosan feljönnek a régi egos berögződések, és elégnek a megértés tüzében. A megértés tüze maga a felébredettségi nézőpont. Maga a tudatosság, hogy értem, látom, hogy én nem a test-elme vagyok, és hogy minden csak történik. Ez a folyamat visz majd el oda, hogy élni kezded a felébredettséget. És bár a szenvedés nem múlik el, de látod, hogy az csak az ego élet része. Tudomásul veszed, és nem foglalkozol vele többet. Már nem lesz fontos többé. Csak a játék része lesz.

Ez a megértés azonban tudati (önvaló) szinten történik. Nem az ego szintjén. Önvalóból megértem, hogy az ego világa valójában illúzió, de létezik. Illúzióként létezik. Ezt fontos megérteni. Akármennyire is nem valóságos, de létezik. És kiszállni belőle fizikailag nem lehet.

Tehát a kulcs, és a felébredés értelme, hogy rálátunk, hogy az egész szenvedés csak az ego világát érinti. Az igazi énem, a figyelő csak van. Ott nincs szenvedés.

És ez a kettő párhuzamosan történik. Amíg az ego élete tart.

Szerintem valamelyik a kettő közül történik veled. Remélem segítettem elfogadni ezt. Nagyon örülök, hogy írtál. 😊

Attila