Van élet a halál után?

A felébredt tudatosságú ember az, akiben megjelenik egy új, a régi énje mögötti új én is. Ez az új én egy a jelenlegi test elme megtapasztalás mögötti, mélységben mögötti "nézés". Ez a "nézés" a tekinteted, azzal látsz, de a helye megfoghatatlan. Mintha egy másik dimenzióban lenne. Mégis onnantól kezdve az addigi én, amit ego-nak hívunk, és a világ, amiben az ego létezik, illúziónak, nem valóságosnak látszódik. És ez az új én, amit önvalónak, vagy látónak, vagy tudatosságnak nevezünk, fog igazinak érződni.

Ebből a nézőpontból vizsgálva a halál kérdését a válasz összetett. A felébredés pillanatában az addigi személyiségünk kettéválik, egy "nagy énre", ami a látó, és egy "kis énre", ami az ego. A felébredt tudatosság szemszögéből a kis ént vizsgálva azt látjuk, hogy az bizony meg fog halni, és el fog tűnni abból a világból, amit addig folyamatosan tapasztaltunk. Olyan a kis én halála, mintha köddé válna, egyszerűen szertefoszlik, megszűnik. Mivel a léte nem valóságos, eltűnése nem fontos dolog. Megszűnik és kész. Mintha kikapcsolnád a TV-t, megszűnik az adás, továbbiakban nem fontos már.

A felébredt tudatosság szemszögéből saját maga, azaz a nagy én azonban öröknek tűnik. A nagy én, vagyis a látó önmaga vizsgálatakor azt tapasztaljuk, hogy az kortalan, nemtelen, anyagtalan, névtelen valami, ami azonban énként aposztrofálódik. A felébredt tudatosság nézőpontból saját maga öröknek érződik, azaz nem hal meg soha. Úgy érződik, hogy a kis én, vagyis az ego halála után is létezik, mert ő maga a minden. És valójában ebben a mindenben egy kis részen nyilvánul meg a kis én és abban a világ.

Felébredt tudatosságú állapotban ami azonban bizonyosan megszűnik, az a haláltól való félelem.

Én ezt találtam.

Attila