Vannak e még céljai egy spirituális értelemben felébredt embernek?

Nos, természetesen igen.

A felébredés annyiban változtat az életbeni hozzáállásodon, hogy már nem ragaszkodsz görcsösen a céljaidhoz. Igazából már semmihez sem ragaszkodsz görcsösen.

A felébredés után rájössz, hogy nem te irányítod az életed, hanem az csak megtörténik veled. Rájössz, hogy sem a gondolataid, sem az érzéseid, sem a cselekedeteid nem a tieid. Azok a teremtő gondolatai, érzései, cselekedetei, csak benned manifesztálódnak. Semmit sem te irányítasz, nincs szabad akaratod. Te csak az a figyelő vagy, aki mindezt mindenféle érzelem nélkül konstatálja. Konstatálod, hogy a test elme rendszereddel, akiben manifesztálódsz, éppen mi történik. Azonban változtatni az igazi éned, a figyelő sem tud semmin se. Ő (az igazi éned) csak figyel.

Szóval azonban az ego, a test elme rendszered élete mégis valahogyan formálódik. Az a tudat, amire ráébredtél, hogy nem te teszed az életed, egyféle szabadságérzetet indít útjára benned. Mivel a gondolataid megmaradnak, azok tervezgetik tovább megszokottan az életedet, de közben kinyílik egy kapu, ami a sorsod alakulásának kimenetelét szabadon hagyja. Már nem törekszel mindenáron a tervek megvalósítására. Hanem elindulsz az úton, de ha közben valamiért akadályba ütközik, vagy meghiúsul, akkor minden bosszankodás nélkül tudomásul veszed. Ennek így kellett lennie megállapítással egyszerűen továbblépsz. Ha nem, hát nem, és elfogadod.

De ettől nem leszel lemondó, nem esel apátiába, nem leszel passzív, nem leszel nem cselekvő. Továbbra is lesznek céljaid, akarsz dolgokat elérni, azaz az egod ugyanúgy éli tovább megszokott életét. Csak már nem szenvedsz amiatt, ha nem sikerül valami. Elfogadod, hogy annak úgy kellett lennie. Egyfajta áramlásba lépsz az életeddel. Sodródsz vele. Persze ettől még küzdelmes marad az élet, csak már nem zavar, nem bosszankodsz miatta. Hanem elfogadod, hogy most épp az történik, aminek történnie kell.

Vagyis a felébredéssel az ellenállásod múlik el. Elfogadóvá válsz, elengeded a dolgokat. Bár az egod küzdhet továbbra is, te már nem küzdesz vele. Hanem csak tudomásul veszed az életét.

És hogy ez jó dolog-e? Abszolút. Ez a béke maga. A szenvedés véget ér. Már csak az ego élete szenved, te már hazaértél.

Attila