Zoltán kérdése

Szia!

A kérdésem az álom állapottal és a mély alvással kapcsolatos. Változik e valami a felébredés után?

Köszönöm.

Kedves Zoltán! Nagyon jó a kérdésed, elgondolkoztatott. Köszönöm neked.

Nos, az én tapasztalatom alapján maga az alvás szükségessége nem változik a felébredés után sem. Mert a felébredés az ego világát közvetlenül nem érinti. Az ego világa leginkább ugyanolyan marad a felébredés után is, mint előtte volt. Ez azért van, mert az ego világát nem mi csináljuk, hanem történik az ego énünkkel. Egoként egyetlen gondolatunk, érzésünk, cselekedetünk sem a mienk. Minden csak csinálódik velünk. Nem mi döntjük el, hogy mit eszünk, hogy mikor eszünk, hogy kit szeretünk, hogy mit mondunk, hanem ez csak megjelenik. Történik. Így az alvás állapotával is ugyanez a helyzet. Nem lesz érdemi változás az alvási szokásainkban sem, mert a felébredéstől az ego többé-kevésbé ugyanolyan marad.

De.

Valamilyen változás mégis jelentkezik. Mivel a felébredett én felismerése után már nem azonosulunk a test-elme rendszerrel, ezért az ego problémáival sem azonosulunk, és az ego alvási szokásaival sem azonosulunk. A felébredett énemből nézve már nem én alszok, hanem az egom.

Persze a felébredett énem az egoban nyilvánul meg, vagyis ha az ego elalszik, akkor az igazi én tapasztalása is eltűnik. Úgy is mondhatnám, hogy az igazi én is alszik olyankor.

Felébredettként, reggel, amikor felébredünk az alvásból, azt tapasztaljuk, hogy bármi is történt az ego alvásában, álmodott vagy sem, jól aludt vagy sem, volt mélyalvás vagy sem, az is mind csak történt az egoval. Az igazi énemet nem érinti. Az csak az ego énemmel történt "játék" része.

Tehát annyi változik, hogy a felébredés után már nem érdekel az alvás mint jelenség. Nem érdekel, hogy jól aludtál-e vagy sem, hogy álmodtál-e vagy sem, hogy az álom mit jelent, mert tudod, hogy az nem te vagy, hanem az ego. És már tudod, hogy az csak történt az egoval. És pont úgy történt, ahogy annak történnie kellett. De nem érdekel, nem fontos már.

Természetesen akkor, ha nem vagy éppen bevonódva, vagyis az igazi énedből nézed. Ha bevonódva vagy és épp egoban vagy, akkor az alvásod minősége ugyanúgy zavarhat vagy lehet jó, mint a felébredésed előtt. Ha a tudatosságban vagy, akkor egyszerűen nem foglalkozol vele többet, hogy mi történt, hogy hogyan aludtál. De felébredettként is aludni fogsz. Ugyanannyit, ugyanúgy, csak már nem érdekel, már nem fontos.

Ami érdekes még, hogy amikor nagyon éber vagyok, nagyon a tudatosságban vagyok, nagyon a felébredett énemben vagyok, akkor ha aludni akarok és becsukom a szememet, belül világosabb van, mint kívül. És ezt a jelenséget más felébredettek is tapasztalják.

Ilyenkor megtapasztalódik a tudatosság, vagy felébredett én egyik megnyilvánulási formája, vagy aspektusa, ami maga a fény. A tudatosságom tere fényként jelenik meg, és ilyenkor becsukott szemmel világosabb van belül, mint kívül. Fény van belül. Néha nagyon erős, és eleinte nem tudtam tőle aludni, de hamar meg lehet szokni, mert igazából mosolyogsz tőle. Mert szép, és melegséggel tölt el. Mert mintegy látod a fény aspektusodat, a teredet fényként. De még ha nem is tudsz aludni tőle, reggel nem vagy fáradt a fény miatt. Mert olyan, mintha feltöltene energiával.

És összességében is azt tudom elmondani, hogy felébredettként mintha több energiám lenne. Valahogy a tudatosság egyfajta tevékenyebbséget is hoz magával. Nekem mintha így tapasztalódna. Persze nem lettem tőle terminátor, de mintha több energiám lenne.

Szóval összefoglalva, felébredés után maga az alvás nem változik, csak már nem érdekel többet. Felébredettként jobban odafigyelsz a tested igényeire, tudatosabb vagy rá, jobban észreveszed, hogy mit akar, hiszen rálátsz, és emiatt tudatosabban próbálsz pihenni, de amikor reggel felkeltél, elengeded az alvást. Olyan volt amilyen. Megtörtént az egoval és kész.

Követhetsz a a Spiritualitás face oldalon is

Attila