Vajon felébredett vagy?

Elég könnyű kideríteni.

Néha kapok leveleket, ahol azt kérik, mondjam meg róla (a levélíróról), hogy ő már felébredett-e vagy sem. Nos, én erre azt szoktam kérni, írja le, hogy mit tapasztal felébredettként. Ezekből a válasz beszámolókból könnyű leszűrni, hogy valaki tényleg felébredett, vagy még nem.

Vajon hogyan?

A legtöbbször a levélben nagyon szépen írnak a jelenlét megtapasztalásáról. Arról, hogy egyfajta térszerű érzés jelenik meg bennük. Hogy a test, a gondolatok elhalványulnak. Hogy egyfajta könnyedség jelenik meg, amitől minden olyan áramlásszerű. Hogy akarásmentessé válnak, ahol minden úgy jó, ahogy van. Hogy mintegy kinyílik a szívük, és mindennel kapcsolatban szeretetet éreznek. Hogy általános béke érzés van bennük. Hogy azt érzékelik, hogy csak vannak. Ez alapján feltételezik, hogy ők már felébredettek.

És ez mind szép és jó. Ezek valóban egy felébredett megtapasztalásai.

De.

Ezek után a levélírók mindig írnak az egoról is a levélben. Hogy az ego ezt teszi, meg azt teszi. Hogy (az egonak) milyen spirituális élményeik vannak. Hogy milyen csodákat látnak. Hogy milyen egészségügyi gondjaik voltak és azok hogyan múltak el. Hogy ez meg az a "spirituális" gyakorlat, tanfolyam hogyan segít nekik. Hogy mennyit meditálnak.

És itt már azonnal tudom, hogy ők még nem felébredettek, hanem csak a jelenlétet tapasztalták meg. Mert látom, hogy még továbbra is az ego én az elsődleges éntudatuk. Hogy ők még egoként tapasztalják a világot. Hogy ők még nem "az"-ok.

Miért?

Mert a jelenlét megtapasztalása még nem a felébredés. Több cikkemben is írtam már erről. A jelenlét csak a felébredés köntöse. Az csak a tulajdonsága, de nem maga az igazi énség megtapasztalása. A jelenlét megtapasztalását ugyanis követnie kell az éntudat átugrásának is. Ahol az éntudat átugrik az igazi énre. Amikor már ismered az igazi énedet, és nem csak a megnyilvánulását tapasztalod. Amikor már tudod is, hogy mi vagy. Rá tudsz mutatni az igazi énedre. Oda tudsz menni az igazi énedhez.

Na akkor vagy felébredett.

És ennek az egyik legfontosabb jellemzője, hogy már nem foglalkozol többet az egoval. És az egohoz kapcsolódó jelenségekkel. Az azvagyokság után az ego jelentéktelenné válik. Nem, nem szűnik meg, és de, továbbra is törődnöd kell vele.

De már nem beszélsz róla többet!

És ez a kulcs. Ilyenkor látom, hogy onnan beszél az a valaki, vagy csak róla beszél. Az ego világa a felébredés után mintegy megszűnik. De nem fizikálisan szűnik meg, mert annak megtapasztalása továbbra is megmarad. Hanem az ego világával már nem foglalkozol többet. Nem beszélsz róla többet, mert már tudod, hogy nem igazi.

Már nem beszélsz betegségről, gyógyulásról, mert a felébredés szempontjából már ez nem releváns. Nem beszélsz semmiféle varázslásról, szimbólumokról, mesterekről, meditációról, spirituális élményekről, tudatszintekről, fényekről, angyalokról, érzésekről sem, mert már te magad vagy a spiritualitás. Már te magad vagy a mester. Már te magad vagy a meditáció. Ezek nem kívül vannak tőled, hanem te magad vagy az. Ezek már nem feladatok, nem tevékenységek többé. Hanem maga a tudás benned.

A felébredés után bármikor és azonnal oda tudsz menni az igazi énedhez, így nem kell semmilyen gyakorlat, mester, ima, meditáció, mantra, hogy ezt segítségül hívd. Ezért felébredettként már ezekről sem beszélsz többet. És nem is csinálod többet. Mert minek. Már "az" vagy. Az azvagyokságot nem lehet csinálni, azt már nem kell elérned. Egyszerűen csak vagy "az"-ként. Nem csinálsz már semmi spiritualitást, mert te maga vagy a spiritualitás. Nem csinálod az ego életedet, mert te nem az ego vagy. Az csak történik veled. Az igazi éned nincsen az ego énedre hatással. Ezért az ego életed már nincsen a fókuszban többet. Tudomásul veszed, hogy van, hogy történik, de a figyelmed már nem foglalkozik vele. Olyan már, mint a háttérben a bekapcsolt televízió műsora. Tudod, hogy megy a TV, de nem zavar már. Az ego csak van. Történik.

Tehát ha a felébredésről beszélsz, már nem beszélsz közben az egóról is. Már nem beszélsz spirituális gyakorlatokról, élményekről. Mert már tudod, felismerted, hogy nem tartozik hozzá(d). A felébredés az igazi éned tudása. Az egyetlen igazság. A többi része az életnek már csak játék. Ezért ha tényleg felébredett vagy, és az igazságról kérdezlek, már nem beszélsz a játékokról. Mert nem tartozik hozzá(d).

Ennyire egyszerű. Ezt jelenti az ego halála is a felébredettek mondanivalójában. Bár nem hal meg az ego, de már nem foglalkozol vele többet. Számodra mint teher halt meg.

Így, amíg a felébredésről való beszélgetéseid során az egoval, az ego élményeivel, és ehhez a spirituális élmények is hozzátartoznak, foglalkozol, addig biztosan nem vagy felébredett.

De nem kell, hogy elhidd nekem. Nekem úgy is jó vagy, ahogy vagy. Csak azért írom le, hogy ha tényleg fel akarsz ébredni, akkor ebben az esetben még tovább kell menned.

Attila