Spiritualitás

Amikor a minap írtam az oldalra a felébredés és annak megértése hat lépcsőfokból áll fejtegetésemet, belebotlottam a mindfulness leírásába is. Nos, nagyon meglepődtem. Mert a mindfulness maga a felébredettség figyelő állapota.

Mint tudjátok, 2015-ben tapasztaltam meg a megvilágosodást, majd pár hónapra rá, még ugyanabban az évben a felébredést is. A megtapasztalások után két év kellett, mire a mélyülésem révén megértettem, hogy milyen kapcsolatban van ez a két felismerés az ego világával. A mélyülésem azóta is tart, de már jelentősen lelassult. De még mindig értek meg...

Ahogy tovább boncolgatom ezt a szenvedés témát, eljutottam oda, hogy ketté kell választani. Külön kell nézni magát a szenvedést, és annak a megélését.

Első lépcsőfokban leválunk az egoról, eltávolodunk tőle, és rájövünk, hogy figyelni vagyunk képesek az egot. Rájövünk, hogy a figyelmünkkel el tudunk menni egy helynélküli helyre, ahonnan látjuk a testet, látjuk az érzelmeket, és látjuk a gondolatokat. Ez a látás nem fizikai jellegű, hanem egyfajta belső látás. Egyfajta tudás. Egyfajta gondolat...

Sok spirituális tanító azt mondja, hogy a felébredés után megszűnik a szenvedés. Vajon igazuk van?

Az ego életem mostanában úgy alakult, hogy nagyon mélyen megszerettem egy lányt. Annyira nagyon, hogy mintha már nem is az ego énem szeretné, hanem maga az önvalóm. Képes elfedődni ez az érzés amikor az egommal azonosulva bezárulok, de ahogy egy picit enged a szorítás, máris ezerrel tör elő a mélyből. Sose tapasztaltam még ilyet. Ez egy feltétel...

A vallás az a meggyőződés, amely szerint a világban személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben. Ez alapján a felébredés is egyfajta vallás. Vagy mégsem?

Menjünk be azba (önvalónkba, igazi énünkbe, figyelőnkbe).

A kérdésem az álom állapottal és a mély alvással kapcsolatos. Változik e valami a felébredés után?