Adyashanti cikk konklúziói
Ebben az írásban Adyashanti korábbi írásáról mondom el a véleményemet.
Ahonnan egy másik felébredett látja.
Az eredeti cikket itt találod.
1: Adya azt gondolja, hogy a felébredés végén jön a megvilágosodás. Lehet, hogy így is van, mert nagyon jól írja le, ahogy a felébredés bizonyos időszakában egyre erősebb jelenlétet érzékelünk, egyre jobban szűnik meg a kettősség megtapasztalása. A jelenlét pedig a megvilágosodás előszobája. De azt tudom, hogy Adya még nem tapasztalta meg a megvilágosodást, csak a felébredést. A kettő közt az a különbség, hogy a felébredésben tudomásod van az igazi énedről, és az alapállapotod továbbra is a kettősség, még ha ez nagyon-nagyon el is halványul. De összességében van az igazi énem, és ettől különállónak érzékelem a világot, bár tudom, hogy belőlem van.
Erről írtam pár sort, itt találod.
https://www.azvagyok.hu/l/eloszor-felebredsz-majd-utana-megvilagosodsz/
És itt is.
https://www.azvagyok.hu/l/mi-a-kulonbseg-a-felebredes-es-a-megvilagosodas-kozott/
A megvilágosodott állapotban viszont egylényegűnek is érzed magad mindennel, nem csak tudomásod van róla. Teljesen más megtapasztalás. Ott teljes egység van, és nem csak tudod ezt, hanem azzá is válsz. A megvilágosodás a jelenlét állapotából érődik el. Egy szupererős jelenlétet képzelj el, amiben még mélyebbre kerülsz. És itt történik egy pillanat, amikor belezuhansz ebbe a más dimenzióba, ami egész más a megtapasztalás, mint a felébredt állapot. Azonban valamiért ez nem tartós. Egy idő után (nekem kb 8 óra volt) kidob belőle és bezárulsz. A felébredt állapot ehhez képest viszont örökké megmarad.
A megvilágosodás kegyelem (vagy megkapod, vagy nem), a felébredés viszont bárki számára elérhető. Adya erről az egység állapotról csak a felébredt én szemszögéből beszél. Szóval nem akarom túlragozni, de a felébredés és a megvilágosodás nagyon más kávéház. Szerintem Adya "csak" a nagyon nagyon mély felébredett jelenlétig jutott el. De fontos, hogy érzi, hogy van a kettő között különbség.
2. Adya végtelenül jól írja le, hogy ahogy mélyülünk a felébredés után, egyre jobban elengedünk mindent, még a spiritualitást is, még a felébredett tudatosságunk tudatát is, és egyszerűen csak leszünk, csak vanságként sodródunk az ego világában.
Írtam én is ezzel kapcsolatban egy cikket,
https://www.azvagyok.hu/l/mi-van-a-gyogyitason-es-a-tanitason-tul/
ahol azt fejtegettem, hogy a spiritualitás folyamatában először kereső vagy, majd a megtapasztalások után gyógyító leszel, majd tanítani kezdesz. És vajon mi jön a tanítás után?
Nos, amikor már azt is elengeded, akkor nem marad más, mint egyszerűen csak felébredettként létezel az ego világában. Már elengeded a spiritualitás minden formáját, csak egyszerűen vagy. Teszed a dolgod, amit épp tenned kell, felébredt tudatosságod hétköznapian figyeli az egod életét. Már nem rendkívüli semmi, minden a legnagyobb természetességgel történik.
Adya nagyon szépen írja le ezt a folyamatot. És érdekes, hogy nem ismeri fel, hogy pontosan ellentmond az előző állításának, miszerint a felébredés után jön a megvilágosodás. Hiszen most azt írja le, hogy a felébredés mélyülési folyamata végén újra az ego világában találjuk magunkat, mint már elcsendesedett felébredt tudatosság, aki csak létezik, aki csak simán van.
Én ezt élem most. A mézeshetek már régen elmúltak. Most, mint önvaló, tartósan élem a házasságomat az egommal. És abszolút rendben van ez így.
3. És végül remekül érvel a felébredés szükségessége mellett.
Erről is írtam már egy korábbi cikkemben.
https://www.azvagyok.hu/l/mi-lenne-ha-minden-ember-egyszer-csak-felebredne-a-foldon/
Nagyon ötletes, amikor azt írja, hogy az emberiség nagy
többsége módosult tudatállapotban van. Mert nem a felébredt tudatállapot a
módosult tudatállapot, hanem pont fordítva. A felébredt állapot a természetes
tudatállapot, és az ego állapot a módosult tudatállapot. És a legtöbb, amit
tehetünk az emberiségért, hogy a felébredésünk révén visszatérünk a normális, a
természetes tudatállapotunkhoz. Ami az ő szavaival élve, a legnagyobb ajándék,
amit az emberiség számára adhatunk, és szerinte ez az, ami meg fogja
változtatni az emberiséget.
A valódi átalakulás mindig belülről fakad. A felébredésből fakad. Felismerjük, hogy a külső világ nem más, mint bensőnk kifejeződése. A megnyilvánult nem más, mint a megnyilvánulatlan kifejeződése. Mindegyikünk, aki visszatér természetes, egyszerű, osztatlan állapotába, az összes többi lény javát szolgálja - anélkül hogy próbálkozna, anélkül hogy saját érdemének tekintené, és anélkül hogy egyáltalán tudna róla. A mennyek országa a természetes létállapot.
Senki nem tudja, milyen világ születne, ha az egész emberiség a tudatosság osztatlan állapotába lépne. Elképzelhetünk ugyan egy ilyen világot, de be kell vallanunk, hogy ez a világ ismeretlen. Erről a világról nem lehet képet alkotni. Mindannyian megtudjuk majd, milyen lehet egy ilyen világ, amikor tényleg valóra válik.
Én már nagyon várom.
És ehhez nem kell mást tenned, mint akarnod kell felébredni. A többi majd jön magától.
Attila
