Spiritualitás

A korábbi bejegyzéseket alul tudod elérni.

Ahogy tovább boncolgatom ezt a szenvedés témát, eljutottam oda, hogy ketté kell választani. Külön kell nézni magát a szenvedést, és annak a megélését.

Első lépcsőfokban leválunk az egoról, eltávolodunk tőle, és rájövünk, hogy figyelni vagyunk képesek az egot. Rájövünk, hogy a figyelmünkkel el tudunk menni egy helynélküli helyre, ahonnan látjuk a testet, látjuk az érzelmeket, és látjuk a gondolatokat. Ez a látás nem fizikai jellegű, hanem egyfajta belső látás. Egyfajta tudás. Egyfajta gondolat...

Sok spirituális tanító azt mondja, hogy a felébredés után megszűnik a szenvedés. Vajon igazuk van?

Az ego életem mostanában úgy alakult, hogy nagyon mélyen megszerettem egy lányt. Annyira nagyon, hogy mintha már nem is az ego énem szeretné, hanem maga az önvalóm. Képes elfedődni ez az érzés amikor az egommal azonosulva bezárulok, de ahogy egy picit enged a szorítás, máris ezerrel tör elő a mélyből. Sose tapasztaltam még ilyet. Ez egy feltétel...

A vallás az a meggyőződés, amely szerint a világban személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben. Ez alapján a felébredés is egyfajta vallás. Vagy mégsem?

A kérdésem az álom állapottal és a mély alvással kapcsolatos. Változik e valami a felébredés után?

Ahonnan én látom, van egy olyan hit a levegőben, hogy minden buddhista szerzetes megvilágosodott. Nem tudom honnan jött ez, hiszen ha igaz lenne, akkor sok ezer megvilágosodott élne közöttünk. De valahogy nem ezt tapasztalom. Ezért ez egy ellentmondás számomra. Azonban nem magának a buddhizmus tanításának az ellentmondása, hanem csak a róluk...

Ez egy elképesztően gyönyörű videó Spirától. A videó első részében arról beszél, hogy minden dolog (gondolat, érzés, cselekedet, tárgy, és azok megtapasztalása is) maga Isten megnyilvánulása. Legyen az a mi szemszögünkből nézve jó vagy rossz. Minden de minden, maga Isten. Hiába illúzió valami, attól az még létezik. (Paradoxon) Még az illúzió is...