A korábbi bejegyzéseket alul tudod elérni.
Ahogy gondolkodtam a pici gyerekek jutottak eszembe. Amikor elvesznek tőlük egy tárgyat, játékot azt óriási szenvedésként élik meg. De miért? Mert magukba olvasztották, én tudatuk része lett. Lehet, hogy fél perc múlva már mással játszanak és annak a tárgynak a léte már nem is foglalkoztatja őket.
Azért írok, mert felmerült bennem egy kérdés. Szóval vannak depressziós, szorongó tapasztalataim. Most is volt egy ilyen, figyeltem rá, nem én idézem elő csak megjelenik, be akarja járni az útját szenvedni akar, öntudatlanul, úgymond rajtam élősködik. Szóval a kérdés ami megjelent, hogy ki az aki szenved?
Zsíros Deszka felébredett, és elmagyarázza ebben a videóban, hogy hogyan is van az egész világ. Hogy valójában a teremtő tapasztalja meg saját magát. Mert csak Ő létezik.
Nos, belinkelek ide egy friss Gajai Ágnes videót. Azt tudom, hogy nem felébredett, mert egyik videójában sem onnan beszél. Szerinte nincs Isten, nincs figyelő, nincs tudatosság, nincs önvaló. Amit mi "felébredettek" tapasztalunk, az szerinte nincs.
Egy újabb remek Spira videó, ahol arról beszél, hogy a valódi elfogadás nem az elme tevékenysége, hanem a Tudat (az igazi éned) egyik alaptermészete.
Nos, Józsi, alias Zsíros Deszka, szerintem felébredett. Ebben a videójában onnan beszél, arról beszél.
Nos, ez a videó az egyik legklasszabb magyarázata a teremtésnek, a világunknak. Ugye nem tudhatjuk, de sokan vallják ezt a nézetet. De ahogy elmagyarázza az elképesztően szórakoztató és vicces. Abszolút leköt, és közben meg itt bazsalygok rajta.
Ez egy nagyon jó videó a mélyülés folyamatáról. És arról, hogy a végcél a teljes érintetlenség elérése, inkább elérődése. Vagyis, hogy az önvaló ne vonódjon be semmibe (nem pontos a megfogalmazás, de érted, hogy értem, ugye?).
Amikor a minap írtam az oldalra a felébredés és annak megértése hat lépcsőfokból áll fejtegetésemet, belebotlottam a mindfulness leírásába is. Nos, nagyon meglepődtem. Mert a mindfulness maga a felébredettség figyelő állapota.
Mint tudjátok, 2015-ben tapasztaltam meg a megvilágosodást, majd pár hónapra rá, még ugyanabban az évben a felébredést is. A megtapasztalások után két év kellett, mire a mélyülésem révén megértettem, hogy milyen kapcsolatban van ez a két felismerés az ego világával. A mélyülésem azóta is tart, de már jelentősen lelassult. De még mindig értek meg...
Ahogy tovább boncolgatom ezt a szenvedés témát, eljutottam oda, hogy ketté kell választani. Külön kell nézni magát a szenvedést, és annak a megélését.
Első lépcsőfokban leválunk az egoról, eltávolodunk tőle, és rájövünk, hogy figyelni vagyunk képesek az egot. Rájövünk, hogy a figyelmünkkel el tudunk menni egy helynélküli helyre, ahonnan látjuk a testet, látjuk az érzelmeket, és látjuk a gondolatokat. Ez a látás nem fizikai jellegű, hanem egyfajta belső látás. Egyfajta tudás. Egyfajta gondolat...